A FÉNY

 

A fény univerzuma!

A tizenkét dimenzió fölött álló titokzatos tizenharmadik: a fény. Itt természetesen nem a földi értelemben vett fényre, tehát nem a fizikai világon belüli, alacsony frekvenciájú fényre kell gondolnunk.

Minden ennek a dimenziók fölött álló fénynek a fokozatos letranszformálódásából jött létre és jön is létre szünet nélkül.

Ez az a legnagyobb frekvenciájú rezgés, amelyről mi jelenleg csak egyetlen formában, egyetlen érzés közvetítésével veszünk tudomást.

Ezt az érzést szeretetnek nevezzük. Ennek a fénynek egy parányi szikrája ugyanis mindannyiunkban és kivétel nélkül minden létezőben jelen van. A fénytől tökéletesen és végérvényesen soha nem vagyunk elzárva. Az ego földi működése azonban sokszor oly sötét rétegekkel veszi körül a bennünk lévő fényt, hogy szinte felismerhetetlenné válik a tény; az isteni szikrát mindenki a szívében hordja, tehát lehetőségeinket és adottságainkat tekintve potenciális termelők, isteni lények vagyunk. Ennek az adottságaink folyamatosan, több inkarnáció alatt állandóan fejlődnek, még akkor is, ha ez eleinte nem tudatosodik bennünk.

A fény a meg nem nyilvánult univerzum első megnyilvánulása. A minden körülvevő energiát sem látjuk, csak ha számunkra érzékelhető módon nyilvánul meg. A meg nem nyilvánult univerzumot sem látjuk, csak megnyilvánult eredményekben, a fényben. A teremtés könyvében gyönyörű szinbólikus tanítást találunk erről.  A biblia a meg nem nyilvánult univerzumot nevezi Istennek vagy Atyának. és mi az, amit a meg nem nyilvánult univerzum elsőként létrehozott?

A fényt. „Legyen világosság!" „És lőn világosság!"

A meg nem nyilvánult világegyetem első megnyilvánulása: a fény (más néven Krisztus). A fény ragyogását a fokozatos letranszformálódás, tehát frekvenciacsökkenés követte. Ez által az univerzum dimenziókban rendeződött. „És monda Isten: Legyen mennyezet, mely elválassza a vizeket a vizektől. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket a mennyezet felett való vizektől."

Ez már csak természetes, hogy a Nap, a Hold és a csillagok csak az első megnyilvánulást követően jöhettek létre, hiszen ebből, azaz a fényből transzformálódtak le. Ez az a fény, amit Krisztusnak, vagy krisztusi fénynek neveznek. Ez azonban korántsem kizárólag fizikai jelenség!

A krisztusi fény egyesíti magában az isteni szeretet, az isteni bölcsesség és az isteni erő tulajdonságait. Krisztus soha nem volt egy ember. Krisztus fogalmát mindenhol összekeverik Jézus személyével, aki gyönyörű példát mutatott nekünk. Megmutatta, hogy milyen az ember, amikor lelkileg kifejlődik. Megmutatta, hogy milyen lehetőségeink vannak. megmondta, hogy mindaz, amit Ő cselekszik, számunkra is elérhető. Sőt, még több is.

Univerzális törvények: A földi gondolkodásunk hajlamos feltételezni, hogy a magasabb dimenziók lakói alapvetően különböző lények. Az, hogy mi jelenleg a skála legalacsonyabb szintjén, tehát fizikai testben élünk, megnehezíti számunkra a magasabb dimenziók felismerését. Elsősorban azért, mert tudatállapotunk erősen az anyagi világok között. Mindannyian rendelkezünk azonban magasabb frekvencián rezgő testekkel. Ilyen például az asztrális test, a mentális test, vagy a kauzális test. Amikor tudatállapotunkat megváltoztatjuk, azaz összehangoljuk a megfelelő test rezgéseivel, kapcsolatba kerülünk a magasabb dimenziók valamelyikével. Tudatállapot váltás történik akkor is, amikor elalszunk. Ilyenkor rendszerint elhagyjuk fizikai testünket és asztráltestben, az asztrális síkon tartózkodunk. A tudatállapot váltás, a magasabb dimenzióra való behangolás az álomban átélt repülés érzésével társulhat. Néha közvetlenül ébredés előtt a hirtelen és rendszerint váratlan frekvenciacsökkenést - a fizikai testben való gyors visszatérést, azaz a fizikai test alacsony rezgéstartományával való gyors összehangolódást - úgy élhetjük át, mint valami szédületes magasságból való zuhanást.

Reinkarnáció: Tudatállapot váltás történik a fizikai test halálának beálltakor is. A fizikai test halála után tudatállapotunk rövid átmeneti időszak után teljesen áthangolódik az asztrális testre, és az élet - egy magasabb dimenzióban ugyan, - de megy tovább... Ettől kezdve mi magunk is magasabb dimenzióban élő lények vagyunk. A fejlődés érdekében pedig időnként ismét fizikai testet öltünk, mert az általunk ismert anyagi világ olyan közeg, ami fejlődésünk jelenlegi szintjén a legjobb fejlődési lehetőséget biztosítja. Ezt nevezik reinkarnációnak. Ez nem hit kérdése, hanem univerzális törvények irányítása alatt álló tény, és vallásától és hitétől függetlenül kivétel nélkül mindenkivel - földiekkel és földönkívüliekkel egyaránt - megtörténik. Ez első hallásra nagyon jól hangzik. Szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Vagy túl ijesztő?

Az ok és okozat törvénye: Az ok és okozat törvényéről van szó. Ez pedig azt jelenti, hogy minden cselekedetnek, sőt minden gondolatnak van valami következménye. A cselekedet és a gondolat minden következményével együtt szerves egységet képez. A gondolat mielőtt elhagyná gazdáját, akár cselekedette transzformálódik, akár nem, mindenképpen átrezeg az illető fizikai, asztrális és mentális testén, és ott hagyja a lenyomatát. Ez azt jelenti, hogy a gondolat rezgéseinek köszönhetően a működő ego minden megnyilvánulása elültet bennünk egy-egy magot, ami csak a megfelelő körülmények összeállítását várja, hogy kihajthasson és meghozza gyümölcsét.  A gyümölcs pedig olyan lesz, amilyen az elültetett mag volt. Ki mint vet, úgy arat. Ez azt jelenti, hogy előbb utóbb kivétel nélkül mindenkinek meg kell tapasztalnia, személyesen is át kell élnie azt, amit embertársaival és általában az élettel elkövetet. Ezen nem segít a tudatlanság, és nem segít az sem, ha valaki nem hisz benne. A szeretetnek alárendelt cselekedetek kellemes következményekkel járnak. A félelemből, tehát a fény hiányából, az ego sötét erőiből táplálkozó cselekedetekért viszont mindig nagy árat fizetünk. Ezt a törvényt keleten a karma törvényének nevezik. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a karma nem egy büntetésként lesújtó ököl, hanem egyidejűleg lecke és lehetőség. Nem valami vagy valaki más ítélkezik felettünk, hanem mi magunk. Azáltal, hogy elültetünk önmagunkban cselekedetünk magját, előbb-útóbb olyan helyzetbe kerülünk, ahol kénytelenek leszünk elfogyasztani cselekedetünk gyümölcsét is. Ha saját bőrünkön nem tapasztalnánk meg a szenvedést, akkor esetleg soha nem hagynánk abba embertársaink kínzását. Valahányszor kellemes dolog történik velünk, azt szinte magától értetődőnek vesszük és csak nehéz helyzetekben teszünk fel a kérdést, hogy miért éppen velem történt? Ez vagy az? Ez az oka annak, hogy az ok és okozat törvényét az ember rendszerint csak több inkarnáció után és nagyon sok szenvedés árán ismeri fel.

A rezonancia törvénye: Azt jelenti, hogy bizonyos kifejlesztett gondolati, vagy erő-hasonló gondolatokat és erőket vonz magához. A rezonancia törvénye nem csak egy dimenzión belül érvényesül. Negatív, pusztító gondolatok és érzések könnyűszerrel az egyénhez vonzzák a földi síkhoz legközelebb álló dimenziónak - az illúziók síkjának - hasonló gondolatokkal küszködő lakóit. E jelenség súlyosabb formáját megszállottságnak nevezik. Aki sötét gondolatok és érzések rabja lesz, bizonyos idő elteltével már nem csak a saját terhét cipeli. A félelmekkel és erőszakkal harmonizáló gondolatok és érzések mágnesként vonzzák magukhoz a lelki fejlődés azonos szintjén álló társainkat. Leggyakrabban természetesen a földieket, de előfordul, hogy a földönkívülieket is. Szeretetteljes, segítő szándékú gondolatok a fény szolgálatában álló lények közeledését teszik lehetővé.

Ennek a törvénynek engedelmeskedve az ember életében minden átélt fájdalom, szenvedés és próbatétel után következik egy kompenzáló, pozitív erő, ami örömet szerez.