Dal szövegek

Kölcsey Ferenc:

Himnusz

Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Vörösmarty Mihály: Szózat
Hazádnak rendületlenől
Légy híve, ó magyar;
Bölcsıd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kivől
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hıs
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hő kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erı
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jıni kell, még jıni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jıni fog, ha jıni kell,
A nagyszerő halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sőlyed el,
Népek veszik köről,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny ől.
Légy híve rendületlenől
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetıd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kivől
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell

Székely himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet Göröngyös úton, sötét éjjelen. Segítsd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillag ösvényen! Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén. Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Ameddig élünk, magyar ajkú népek, Megtörni lelkünk nem lehet soha, Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján, Legyen a sorsunk jó vagy mostoha! Maroknyi székely porlik mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk Keserves múltunk, évezredes balsors, Tatár, török dúlt, labanc rabigált. Jussunk e honban, magyar-székelyföldön Szabad hazában éljünk boldogan! Maroknyi székely porlik mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk Ki tudja innen merre visz a végzet Országhatáron, óceánon át. Jöjj hát királyunk itt vár a te néped, Székely nemzeted, Kárpát-bérceken. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Háborgó szélben, zúgó tengeren, Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Édes Szűz Anyánk, könyörögve kérünk, Mentsd meg e népet, vérző nemzetet, Jussunk e honban, magyar-székelyföldön Szabad hazában éljünk boldogan. Maroknyi székely porlik, mint a szikla, Haláligában meggyötörten él, Szemünk a korbács százszor eltalálja, Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Dalszöveg Esküszünk a Nemzet magyar Istenére, Piros, fehér, Zölddel írjuk fel az égre, Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta, Ősi országunkat együtt vesszük vissza. Büszke szemmel nézzük Nimród király fényét, Az égen győzi le örök ellenségét. Csodaszarvasunknak követjük futását, Hunort, s Magyart hívó égi vágtatását. Attila kardjáról csodákat mesélünk, Ha e kard kezünkbe senkitől se félünk. Csaba, ifjú király, meghajlunk előtted, Fényes csillagösvényt az égre Te szőtted. Esztergomi falra festett oroszlánok, Mint apáink régen törjük szét a láncot. Figyeljük a Turulmadár érkezését, A tudás népének újjászületését. Szeretett hazánkat körbe veszi Kárpát, Ide tértek vissza Álmos, s fia Árpád. Áhítjuk óvó, szent, magyar koronánkat, Ha királyunk fején, ránk senki sem támad. Nagy Magyarország, Te sosem maradsz árva, Mindig szívünkben élsz szeretetbe zárva. Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta, Ősi országunkat együtt vesszük vissza. Fölséges Istenünk becsülettel kérünk Oltalmazd örökké,szittya magyar vérünk Aranyat szór a nap atyáink földjére Világít erőt ád népünk örömére Mindannyian vagyunk fiai a napnak Kik vélünk tartanak, magyar erőt kapnak Ilyen csodás erő nincs több a világon Magyarok Istene ne hagyd hűlni lángod. Esküszünk a Nemzet magyar Istenére, Piros, fehér, zölddel írjuk fel az égre. Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta, Ősi országunkat együtt vesszük vissza.

Ki tudja merre, merre visz a végzet Göröngyös úton sötét éjjelen Vezesd még egyszer győzelemre néped Csaba királyfi csillag ösvényen. Maroknyi székely porlik mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk. Ameddig élünk magyar ajkú népek Megtörni lelkünk nem lehet soha Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján, Legyen a sorsunk jó vagy mostoha. Maroknyi székely porlik mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk Keserves múltunk, évezredes balsors Tatár, török dúlt, labanc rabigált Jussunk a honban magyar székely földön Szabad hazában élni boldogan. Maroknyi székely porlik mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk. Már másfél ezer év óta Csaba népe Sok vihart élt át,  sorsa mostoha Külső ellenség jaj de gyakran tépte Nem értett egyet otthon sem soha. Maroknyi székely porlik mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk. Hős szabadságát elveszté Segesvár Mádéfalvára fájón kell tekints, Földed dús kincsét népek élik s dúlják Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs. Maroknyi székely porlik mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk.