Kedves Magyarország!!!! Már csak egy-két hét, és véget ér egy korszak, megszűnik egy állam, amelyet úgy hívtak, Magyar Köztársaság. Vele együtt eltűnik mindaz, amiről azt képzelted, életed szilárd keretrendszere, hiszen törvények garantálják, független intézmények őrködnek felette. A mindenkori kormányt felülbírálhatja az Országgyűlés, annak döntéseit a független köztársasági elnök, és nincs törvény vagy határozat, amelynek jogszerűségét ne ellenőrizhetné az Alkotmánybíróság. Eszedbe sem jutott, hogy az emberek ne állhatnának ki bármikor jogsérelmeikkel szemben, akár mint munkavállalók vagy munkaadók, akár mint állampolgárok. Nem is gondoltál arra, hogy a szervezkedési, szakszervezeti jogok csorbulhatnak, hogy az alkalmazottak ne nyúlhatnának törvényesen a sztrájk eszközéhez, ha minden megegyezési kísérlet kudarcba fulladt. Kiben merült volna fel, hogy félnie kellene elmondani a véleményét, mert retorzió éri, kinek az agyában fordult meg, hogy ne merje megírni, előadni a mondanivalóját, hogy a hatalomnak „jogszerű” eszközei lesznek a sajtószabadság korlátozására? Mostantól mindez a múlté. A társadalom megfegyelmezéséhez szükséges eszközöket a kormányzat megteremtette. Ne legyen kétséged: ha szükségesnek látják, bevetik őket! Ezen a karácsonyon alaptörvényileg acélkerítést kapsz ajándékba mai uraidtól, amely megszabja életed kereteit. Ne legyen illúziód, ők évtizedekre rendezkednek be. Ha lesz is hiba a rendszerükben, azt majd kiigazítják. Ami hatalom van ebben az országban, azt maguknak akarják. Ezért kell a tereket, utcákat átnevezni, a szobrokat ledönteni. Ez egy rablóbanda, amely elődei hibái és bűnei miatt kétharmados parlamenti többséget kapott, azonban gúnyt űz ebből a ritka felhatalmazásból. Önös érdekeit iktatja törvénybe, csak a saját jelképeit tűri el. Kedves Magyarország! 2012. január elsejétől egypárti alaptörvény váltja fel köztársasági alkotmányodat, melynek bevezetése és a hozzáigazított sarkalatos törvények biztosítják egy végletesen megosztó, szegényellenes, Európából kifelé sodródó hatalom évtizedekre szóló uralmát. Súlyos pénzügyi és gazdasági válság van az egész világon, amelyből minden ország kiutat keres. E helyzetben könnyű éveket ígérni hazugság, de azt a hibát csak a magyar kormány követi el, hogy önsorsrontó „szabadságharcot” hirdet az egész világgal szemben. Teszi ezt úgy, hogy a huszadik század első felének gondolatvilágába réved! A kormány dilettáns gazdaságpolitikájával, kapkodó, koncepciótlan lépéseivel, avítt ideológiájával súlyosan nehezíti a helyzetedet. Emiatt vagyunk napról napra szegényebbek, azonban ők nem a szegénység ellen, hanem a szegények ellen indítanak háborút. Az idősebbek már láthattak ilyen rendszert, a fiatalok zavartan állapítják meg, hogy egy rideg, reménytelen világba keveredtek. És elindulnak. Akárhová, ahol emberibb körülményeket remélnek. Eluralkodott „az utolsó oltsa el a lámpát” hangulata. Lassan egyetlen nagy Esztergommá válsz! Leépül az egészségügy, a nyugdíjrendszer. Nemsokára mindenütt megszűnik a helyi közlekedés, nem lesz közvilágítás. Uraidnak mindez nem számít, hisz pontosan ez volt a titkos tervük. Gondosan elrejtették választóik elől. Valóra váltják mindazt, amivel ellenfeleiket vádolták: kifosztanak, lerombolnak, szolgaságba taszítanak Téged és polgártársaidat. Azt hiszik, nyugodtan tehetik, mert gyenge és megosztott parlamenti ellenzékük – vagy mert lejáratta magát, vagy mert gyáva, vagy mert emberellenes szélsőjobboldali eszméket vall. Kedves Magyarország! Ezt a levelet azért írtuk Neked, hogy elmondjuk: mi döntöttünk. Ennek véget kell vetni! Felismertük: ezt a rablóbandát el kell kergetni, és helyre kell állítani a jogállamot, a demokráciát, és ami a legfontosabb – hisz e nélkül mindez megvalósíthatatlan – a társadalmi szolidaritást. Törődnünk kell egymással, magyarokkal! Most nem az a lényeg, ki jobboldali, ki baloldali, ki szabadelvű, ki konzervatív, hanem az, hogy a rendszer, ami létrejött, ártalmas és megvetésre méltó. Úgy érezzük, hazafias kötelességünk minden erőnkkel küzdeni ellene. Egy-két jól sikerült tüntetés ehhez már nem elég. Éppen ezért társadalmi mozgalmat indítottunk, hogy a húsvéti alkotmányra alapozott új rendszert minél hamarabb megdönthessük. Hogy megszüntessük az országot megbénító közönyt. Hogy állampolgári öntudatra ébresszük kisebb és nagyobb közösségeidet. Hogy megtisztulásra, összefogásra, közös értékeink tiszteletben tartására késztessük a demokratikus elveket valló pártokat. Hogy új irányt szabjunk Magyarország történelmének. Felkészültünk. Tudjuk, leszünk mi még minden, ha úgy istenigazában beindul majd a kormány propagandagépezete, a lakájmédia rágalomkórusa: hazaárulók, idegenszívűek, ilyen-olyan pártok bérencei, szélsőbal- és szélsőjobboldaliak, minden, kivéve, akik vagyunk: hazájukat, jogaikat féltő, cselekedni kész, és legfőképp: egymással szolidáris magyar állampolgárok. Két és fél hónap telt el október elseje óta. A Szolidaritás mozgalom kiállt a szakszervezetek mellett és kiállt a „Milla”, a budapesti fiatal értelmiségiek új mozgalma mellett is. Közben folyamatosan szerveztük országos hálózatunkat. Ma már sok ezren vagyunk! Elérkezett az idő, hogy megmutassuk, mekkora is a mozgalmunk. Aktivistáink az ország összes megyeszékhelyén, a nagyvárosokban és még vagy kéttucatnyi helyen az országban szombaton tizenkét órakor kiállnak, és együtt üzenik a hatalom urainak, Orbán Viktornak és kormányának: Elég volt! Eddig tartott az ország türelme. Eddig tudtuk elhinni, hogy jót akartok. Nem hallgattatok meg bennünket, és senki mást se. Innentől kezdve világos, hogy a Magyar Szolidaritás Mozgalomnak csak egyetlen célja lehet: ezt a hatalmat elkergetni. Demonstrációkkal, sztrájkkal, flash mobbal, humorral, polgári engedetlenséggel, demokratikus választásokkal. Ha kell, laza sejtekből alkotunk hálózatot. Ha kell, választási pártot hozunk létre. Ha kell, összefogunk egy megújuló demokratikus ellenzékkel. Egy biztos. Ennek a hatalomnak mennie kell! Ezért felszólítunk minden demokratikus erőt, csoportot, demokratikusan gondolkodó jobb- vagy baloldali magyar embert, a demokratikus pártokat, civil szervezeteket, szakszervezeteket, hogy együtt oldjuk meg az ország problémáit. Ez az ország sokkal többet érdemel annál, mint hogy korrupcióval, tehetetlenséggel, hatalmi arroganciával, mesterségesen szított gyűlölettel terhelt és elpocsékolt bő két évtized után új játszmák kezdődjenek vagy a régi játszmák folytatódjanak. Végképp nem tűrhetjük, hogy bármiféle kétharmad évtizedekre megvesse a lábát, és elmozdíthatatlanná tegye diktatúráját. A mozgalom, a tömegek erejével akarjuk megteremteni – sőt, ha kell, akár nyomásgyakorlással kikényszeríteni – azt a politikai egységet, amely helyreállítja a jogállamot, a demokráciát és a józan ész uralmát! Kedves Magyarország, itt vagyunk, készen állunk! Szeretettel: A Magyar Szolidaritás Mozgalom

http://tigair1-hedlistvan.blogspot.com/

Haza szeretet

A HAZASZERETET ÜNNEPE

Március 15-én általában a szabadság kivívásáról, a nemzeti önrendelkezés megszerzéséről szoktunk megemlékezni. Felidézzük a szabadságharc kirobbanásának napjait, mi is elszavaljuk a Nemzeti dalt, mint annak idején Petőfi, megemlékezünk a diadalmas harcokról és a sok egyéni hőstettről, majd pedig az orosz túlerő segítségével levert forradalomról, a hősi halottakról, a kivégzettekről, a megtorlás éveiről és, esetleg, a későbbi kiegyezésről.
Méltó és jogos, hogy a szabadságért harcoló, sok esetben életüket áldozó hősök emlékét megőrizzük. De nemzeti ünnepeinknek csak akkor van igazán értelmük, ha a történelmi visszapillantás a jövőbe tekintéssel párosul, ha a múlt eseményeinek tanulsága útmutatásként szolgál számunkra, ha az ünnepet arra használjuk fel, hogy felmérjük helyzetünket és teendőinket. Nemzeti jövőnkre döntően kiható korszakot élünk, amikor minden magyarérzésű, magát az egyetemes magyar nemzethez tartozónak tekintő személy joga, sőt kötelessége, hogy átgondolja a nemzetre háruló feladatokat és megkeresse a módot arra, hogy a lehető leghatékonyabban kivegye részét a teendőkből. Ez alul mi, külföldön élő magyarok sem vagyunk mentesek. Vegyük tehát számba a nemzetre háruló kihívásokat és keressük meg, hogyan segíthet legjobban a külföldi magyarság. Mérjük fel, mit jelent ma, mit kell hogy jelentsen számunkra március 15-e ?
Míg március 15-e általában a szabadság megszerzéséért való küzdelem emlékünnepe, legyen ma elsősorban a hálaadás alkalma. Hiszen négy és fél évtized szovjet megszállás és kommunista uralom után, a sors kerekének egy végre számunkra is szerencsés fordulása következtében, Magyarország visszanyerte szabadságát, önrendelkezését és szervesen bekapcsolódott a nyugati világba mint a NATO-nak és az Európai Uniónak tagja. Talán Mátyás király óta nem volt az ország olyan mértékben önálló, mint most. A szabadság megszerzésében nemcsak a jó sors, de népünk magatartása, szívós élniakarása is közrejátszottak, hiszen a szovjet birodalom szétbomlásának lassú folyamatát az 1956-os magyar szabadságharc indította el. De az ezt követő évtizedeknek, minden hibájuk ellenére, szintén voltak érdemei, ha figyelembe vesszük, hogy egy megszálló hatalom jelenléte mellett kellett, a lehetőségek korlátain belül, a nemzet fennmaradását biztosítani.
Igen, elnyomás alatt, vagy a nyilvánvaló végveszély küszöbén, mindig képesek vagyunk az összetartásra, az önfeláldozó harcra, vagy akár a hősi halálra. Ilyenkor fellángol bennünk a hazaszeretet. De sajnálatosan sikertelenek vagyunk, ha feladatunk a kitartó, folyamatos építő munka, a szabadságnak nem kivívása, hanem megőrzése, a nemzet tartós felvirágzásának biztosítása. Ilyenkor mintha kialudna bennünk a hazaszeretet: a közérdeket elnyomja az önérdek, az összetartást behelyettesíti a széthúzás, a nemzet érdekében folytatott államvezetés helyett előtérbe lép az egyéni és párthatalmat célzó politika. És miközben az így elgyengült nemzeti testben erőre kapnak lappangó betegségeink: a korrupció parazitái, a hatalmaskodás fekélyei, az opportunizmus vírusai, gyenge ellenálló-képességünk a kívülről jövő káros behatásokat sem tudja kivédeni.
Már neves költőnk, Gyulai Pál másfél évszázaddal ezelőtti keserű szavai is ezt tükrözték:
Hazáját most jobban szerette,
Az eltiport, szegény hazát!
Magyar természet, öröklötte:
Már így van több száz éven át.
Ha jobb dolgunk van, meg nem férünk.
Hiúság és viszálynak élünk,
S csak akkor csüggünk igazán,
Ha tönkretettük, a hazán.
Igen, a szabadságot megszereztük. De csak az elkövetkezendő évek fogják eldönteni, hogy megszerzett szabadságunkra bölcsen és sikeresen építve, biztosítani tudjuk-e nemzetünk felemelkedését, maradandó jobb jövőjét. Ezért nagy szükség van arra, hogy március 15-ét, a jogos hálaadáson kívül a hazaszeretet gondolatának szenteljük. Mert a hazaszeretet az összetartó erő, amely a tömegből népet, nemzetet kovácsol, amely az egyéni érdekeket összehangolja és a közös érdekek útjára vezeti. A hazaszeretet különbözteti meg az államférfit a csupán politikustól és ad neki erkölcsi erőt arra, hogy az egyéni vagy pártérdekek fölé emelkedve, nemzete jövőjéért dolgozzon. De a hazaszeretet készteti a polgárt is arra, hogy a nemzeti kérdésekkel tudatosan foglalkozzon és azok ismeretében kellő bölcsességgel és körültekintéssel válassza meg az ország vezetőit.
Ma, amikor 40 év szocialista próbálkozás után a nemzet ráállt a piacgazdaság útjára, különös szükség van mély közösségi érzésre, amelynek legtágabb megnyilvánulása a nemes értelemben vett hazaszeretet. Mert a hazaszeretet, a közjó iránt érzett felelősség szab irányító medret a piacgazdaságnak is. Hiszen alapjában véve a piacgazdaság az egyéni, önző érdek alkotó, kezdeményező erejére épül. De ez az erő csak akkor válik általános alkotó rendszerré, csak akkor érik tartósan építő társadalmi formává, ha egy belső értékrendszer korlátai között mozog, amelynek jogi kifejezője az egyéni szabadságot és a közjót kiegyensúlyozó törvény.
(...)
Igen: a szabadság sikeres megőrzése és a nemzet felemelkedése más tulajdonságokat igényel, mint a szabadság megszerzése. Nem hősi önfeláldozást, hanem szívós, kitartó munkát. Nem egyéni harci virtust, hanem türelmes összmunkát. Nem lángoló, merész támadásokat, hanem bölcs mérlegelést és megfontolt döntést. Nem testi erőt és bátorságot, hanem lelki erényt és becsületet. Nem a fegyverforgatás ismeretét, hanem szellemi felkészültséget arra, hogy megálljuk helyünket a nemzetek versenyében.
Önfegyelem és törvénytisztelet kell, ami behelyettesíti a kormányhatalom erőszakával biztosított rendet. Becsületesség kell és emberi tisztesség, hogy az egyéni vállalkozás és a piaci verseny egészséges, serkentő ereje ne váljon az önzés és opportunizmus melegágyává. Türelem kell, hogy békésen meglegyünk egymással, hogy meghallgassuk, megértsük egymás gondolatait, elképzeléseit, hogy belássuk, sok út vezethet a közös cél felé és, hogy ebben a feladatban segítenünk, nem pedig gáncsolnunk kell egymást. Kell becsvágy, ambíció, hogy akaratunkat, kitartásunkat fűtse, de kell szerénység, önzetlenség, hogy egyéni céljaink ne vakítsanak el, hogy szem előtt tudjuk tartani közös céljainkat.
A szabadsággal való élés bölcs sáfárkodást, szilárd erkölcsi alapokon nyugvó, képzett, felvilágosult szellemi és lelki alkatot igényel. Bár a nemzet történelmében, sőt manapság is vannak ennek megfelelő kimagasló példák, mégis azt kell mondanunk, hogy nem ezek a tulajdonságok képezik népünk erős oldalát. A rendszerváltás előtti négy évtized pedig nem kedvezett ezek kifejlesztésének. Az ilyen életfelfogást, emberi magatartást leginkább a fiatalkori években lehet elsajátítani. A szülői otthonon kívül az iskolák, egyházak és az ennek megfelelő szellemben működő ifjúsági szervezetek hivatottak arra, hogy a most felnövő nemzedéket felkészítsék az új időkre, feladatokra. Ezért lényeges, hogy mind az anyaország, mind a határon túli magyar közösségek elsődleges fontosságú feladatként kezeljék a tanítást és nevelést. Mert van remény arra, hogy a most felnövő nemzedék elsajátítsa azokat az ismereteket és szellemi, lelki értékeket, amelyek előfeltételei a nemzet felemelkedésének. Az egyre több egyházi iskola, a cserkészet, amelynek létszáma Magyarországon már megközelíti a tizenöt ezret és a szomszédos országok magyarlakta vidékein is közel hatezer fiatallal működik, a sok ezer áldozatkész tanár és vezető: ezek kezében van a nemzet igazi jövője. Már azért is, mert nyersanyagokban szegény országunknak potenciálisan legnagyobb tőkéje népének erkölcsi ereje és szellemi felkészültsége.
Sokszor hallom honfitársaimtól a panaszos megjegyzést, hogy “ja, kérem, kis nemzet vagyunk!” Nem elfogadható kibúvó a sikertelenség felelőssége alól! Svájc, Svédország, Finnország, Ausztria lakossága kevesebb Magyarországénál és, míg Hollandia népessége meghaladja Magyarországét, területe fele akkora. És mégis sikeres, jó módban élő országok, amelyek olyan élvonalbeli világcégeket tudtak létrehozni mint a holland Phillips, a finn Nokia és a svéd Ericsson, nem is beszélve a kis Svájc ipari és pénzügyi hatalmáról. Sikerük titka nem területük vagy népességük nagysága – legtöbbjük nyersanyagokban is szegény ország – hanem lakosságuk képzettsége, kezdeményezése, kitartása és társadalmuk jól működő rendezettsége. Ha pedig végig tekintünk a Magyarországot környező országokon, azt látjuk, hogy Románián és Ukrajnán kívül mindegyik – így Szlovákia, Horvátország, Szerbia-Montenegro és Ausztria - Magyarországhoz hasonló nagyságúak vagy kisebbek, mind terület, mind népesség szempontjából. És amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, vele együtt belépett hat sokkal kisebb ország: Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, és Ciprus görög része.
Nem, a világ színpadán nem nemzetünk létszáma vagy országunk nagysága fogja sikeres előrehaladásunkat meghatározni, hanem népünk képzettsége és erkölcsi ereje. És ez az a terület, ahol a külföldön élő magyarság is kiveheti részét. Hisz a számos újjáinduló egyházi iskola, a cserkészet, de a már fennálló iskolák és egyetemek is anyagi nehézséggel küzdenek. Méghozzá leginkább a határon túli magyarlakta vidékeken, ahol a magyar iskolák, egyházközségek és szervezetek a nemzeti, kulturális fennmaradás végvárai. Ha ritkán is vehet tevékeny részt a mindennapi munkában, segítsen a külföldi magyarság legalább anyagilag. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a külföldi magyarság sok helyen felismerte ennek fontosságát és, miközben igyekszik külföldi fiataljaink magyarságát megőrizni, rendszeres és hatékony segítséget nyújt a magyarországi, elsősorban határon túli ifjúság oktatásában, nevelésében.
Történelmi évfordulókról való megemlékezés akkor hoz gyümölcsöt, ha alkalmat ad jelenünk kiértékelésére és jövőnk tervezésére. Ez évi március 15-i megemlékezésünk alkalmából adjunk hálát azért, hogy Magyarország visszanyerte szabadságát, önrendelkezését. Ugyanakkor viszont tartsunk lelkiismeretvizsgálatot a felett, hogy lehetőségünk szerint kivesszük-e részünket a megszerzett szabadsággal való bölcs élésnek elősegítésében, úgymint nemzetünk azon tagjainak támogatásában, akik az ország határain túl küzdenek nyelvünk, kultúránk és magyar azonosságuk fennmaradásáért.

Szeretet

Gondolatok a szeretetről

Sok ember számára felemelő életcél, mások számára elcsépelt fogalom vagy kifejezés: a szeretet. Sokat gondolkodtam azon, vajon tudja-e tényleg mindenki, aki használja ezt a szót, hogy mit is fejez ki. Az emberek nagy része a szeretetre úgy gondol, mint egy pozitív érzést kifejező élethelyzetre. Szerethetjük a gyermekeinket, a szüleinket, a társunkat, néhány kollégát, barátot, de azért jól megválogatjuk, hogy kit szeretünk. Másokkal pedig, akikkel nincsenek közös programjaink, közömbösen viselkedünk. Nem érzünk irántuk sem ellenszenvet, sem gyűlöletet, de a szívünk zárva van.

Ha azonban olyan emberrel találkozunk, akit szeretünk, megnyílik a szívünk az irányába és mindent, ami onnan érkezik, szívesen fogadunk és szívesen viszonozzuk is azt, amit kapunk. Érdekes, hogy nemcsak embereket, hanem állatokat is szerethetünk, sőt tárgyakhoz is kapcsolódhat ez a pozitív érzelem. Szeretjük a kutyánkat, mert olyan önzetlenséget tapasztalunk tőle, amit sokszor embertől nem kaphatunk meg. Szerethetjük az autónkat, egy jó szerszámot, egy ékszert és mindegyiket másért. Az autót a kényelméért, a biztonságáért, a szerszámot a hasznosságáért és azért mert megkönnyíti a munkánkat, az ékszert pedig azért, mert emlékeztet valakire, akit szeretünk vagy szerettünk. Ha szeretetet érzünk valaki vagy valami iránt, az biztos, hogy nem közömbös számunkra. Fontos személynek és értékes dolognak kell lenni, ha ezt a pozitív érzelmet felébreszti bennünk. Azaz minden olyan dolog, amely különleges és számunkra fontos - azaz értéket képvisel -, azt szeretjük, de az élőlények irányában mintha más lenne a szeretetünk. A tárgyakat, amelyek hasznosak számunkra, használjuk és ha jól működnek, akkor kedveljük, ha nagyon jól működnek és hosszú időn keresztül, akkor szeretjük. Az emberek és az állatok esetében sokkal összetettebb a szeretet alapja. A szeretet nemcsak különlegesen értékes és hasznos, hanem mintha belső késztetést is éreznénk arra, hogy ne csak mi magunk éljük át ezt a pozitív érzést, hanem arról tájékoztatást is adjunk a szeretetünk alá vont személynek, hogy ő is érezze mit érzünk iránta. Mintha ki akarnánk terjeszteni ezt az énünket, a szeretetünket, a szívünket a másikra. Ez már néha problémát is jelent. Ha ez a szeretet-kiterjesztés csöndes érdeklődés csupán és megelégszik a kapott válasszal, akkor nincs semmi probléma, de ha követelőzően elemző és bíráló, akkor terhessé is válhat számunkra. Sok anyós történetet alapoz meg, hogy a szülő nem veszi észre, hogy a gyermeke felnőtt és önálló életet szeretne. Továbbra is úgy akar róla gondoskodni, mint kisgyermek korában. Pedig „jót” akar, és mégis terhes. Az énünk kiterjesztése megtörténhet csöndes óvó figyelemmel, szolgálatkészséggel, és sokszor visszavonulással is. Hagyni kell a gyermekünket, a társunkat, hogy önállóan szerezzen tapasztalatot az életről, de érezniük kell, hogy mögötte állunk, és támogatjuk szívünk minden erejével, bármi is történik. Amikor az „Én” szeret, viszonzást is vár. Értéket, hasznosságot, viszontszeretetet. Ha ez az igény nagyon erős, a szeretet átválthat gyűlöletbe, ami tragédiát is okozhat a másik „Én” számára, aki a viszonzást elmulasztja. Van azonban olyan szeretet is, amely „Én” nélküli. Amely nem személyhez kötött, amely minden élőre és élettelenre kiterjed, érdek és viszonzási igény nélküli. Az ilyen ember a másik emberben nem az egót látja, hanem a mindenkiben benne levő Önvalót, az Istent, és miután benne is az az Isten munkál, azonosul a többi emberrel, akik szintén Istenek, s ha ez igazán sikerül, „egyedül megy az úton”. A szemben jövő emberben is látja az Istent, ezért azonosul vele, s így olyan mintha önmagával találkozna. Biztosak lehetünk abban hogy az ilyen ember nem tesz senkiben kárt, mert tudja, hogy azt önmagának okozná. Az az ember, akiben erős az Egó, nem lát ilyesmit. Tárgyként, a túlélés eszközeként tekint a másik emberre, és a szeretet gondolatára csak úgy tekint, mint ami akadályozza Őt a harácsolásban. Az egoista emberek nagyon gyorsan rájönnek milyen sebezhetőek, hiszen a másik egoista is a gyenge pontjukat keresi és meg is találja. Ez a beállítódás folyamatos félelemben tartja őket. A háborúk az Egó művei. A félelemből fakad a gyűlölet, a szeretet ellentétes pólusa. Amíg a szeretet épít, és szebbé teszi az emberi kapcsolatokat, addig az ellentétje, a gyűlölet rombol és tönkre teszi az emberi kapcsolatokat. Itt is érvényes a Jin – Jang elmélet. Abban a szeretetben, amelyben benne van az Én, megjelenik a jin – jang ellentétpár. Az egyik oldala a szeretet, a másik oldala a gyűlölet. Ha a szeretet eléri a csúcspontját, átvált az ellenkezőjébe, ezért úgy tudjuk csak hosszútávon fenntartani a szeretetet, ha egy picit hűtjük, hogy ne érje el azt a bizonyos csúcspontot. Hogy kinél mikor van a csúcs, egyénfüggő. Amikor már jelzéseket kapunk, hogy túl sok a szeretetünk, lehet, hogy már késő. A gyűlölet természete ugyanilyen. Ha eléri a csúcspontját, akkor már nem lehet tovább táplálni. Átvált az ellenkezőjébe és megszűnik az értelme, a szelep megnyílik és a gyűlölet elszáll. Ha nem engedjük, hogy a gyűlölet elérje a csúcspontját, akkor hosszútávra fixáltuk a gyűlöletet. Ez az elfojtott düh, ami akkor robban ki, amikor senki nem számít rá. Cselekedni ebben az állapotban soha nem szabad! Várjunk és nyílni fog a szelep, elszáll a feszültség, és folytatható az élet, ha nem okoztunk túl nagy bajt. Ha nem vagyunk Megvilágosodottak, azaz nem úgy tekintünk a másik emberre, mint saját magunkra, legyünk óvatosak ezzel a számunkra nagyon értékes dologgal, mert minél erősebb volt a szeretet, ha átvált, annál erősebb lesz a gyűlölet. Tartsuk az Arany Középutat és tartsunk távolságot a két szélsőségtől. A Nagymester egyszer Moszkvában beszélt egyik mély meditációjáról, ami a szeretettel volt kapcsolatos. Azt mondta, hogy abban a meditációban megértette, hogy az Univerzum nem sok szeretetet tartalmaz az emberiség számára. Elég, ha az Univerzum valamelyik eseményének az útjában állunk és vége az emberiségnek. Szeretetet csak embertől kaphatunk. Ebben az összefüggésben sokkal nagyobb a jelentősége Jézus szeretetről szóló tanításának. Mi emberek csak egymástól kaphatjuk meg ezt a felemelő érzést és mégis öljük egymást. Miért? Mert a szeretet átválthat az ellenkezőjébe, a gyűlöletbe. Az együttérzés esetében ez nem történhet meg. Az együttérzés nem alakulhat ki szeretet, kedvesség és megértés nélkül, tartalmazza a bizalmat, az elfogadást, a gondoskodást. Az együttérzés egy pozitív érzelmi csokor, amelynek talán nincs is negatív oldala. Ha megtanulnánk a szeretet együttérzéssé történő kiterjesztését, békésebb lehetne az emberiség élete és léte.

Hozzád kiáltunk Úristen,
Jézus Szent Nevében,
Jézus szentséges Vére által,
Jézus Szentséges Szíve által,
Szűz Mária Szeplőtelen Szíve által,
amíg meg nem könyörülsz rajtunk!
Hisz csodálatos módon tudsz rajtunk segíteni!
Szent Isten! Szent, erős Isten! Szent és halhatatlan Isten!
Könyörülj rajtunk és az egész világon!
Istenem, hiszek Benned és imádlak Téged!
Remélek Benned és szeretlek Téged!
Bocsáss meg azoknak, akik nem hisznek,
nem remélnek és nem szeretnek Téged!
Gyászoló Szűzanya, Világ Királynője,
imádkozzál velünk és megmenekülünk!
Imádkozzál velünk és győzünk!
Szent Mihály arkangyal,
ne engedj elveszni minket a nagy harcban!

Téged kérünk, Magyarok Nagyasszonya, mint Anyánkat,
ne hagyd elveszni meggyötört hazánkat!
Fordítsd felénk könnyes tekinteted,
mutasd meg számunkra Szeplőtelen Szíved,
hevítse át szívünket Szeretetlángod,
hogy megtérjen nemzeted, kövessen országod.

Urunk, hálát adunk neked,
hogy napról napra fényedet, csillagodat mutatod nekünk.
Köszönjük, hogy vezetsz minket életünk útján;
vezetsz, mégpedig magad és embertársaink felé.
Sokszor elveszítjük szemünk elől ezt a csillagot;
az élet útvesztői, saját gyengeségeink
vagy a világ kuszasága elhomályosítják.
Viszont ez az aprócska Fény - te magad - tanít is minket.
Arra oktatsz, hogy a környezetünket uraló önzés ellenére
bátran adjunk, ajándékozzunk abból, amink van.
Se többet, se kevesebbet,
de amik vagyunk, azt teljesen.
Taníts minket, hogy ha adunk, akkor kapunk igazán,
hogy nem szegényebbek, hanem általad gazdagabbak leszünk,
ha odaajándékozzuk magunkat.
Nyisd meg szemünket,
hogy észrevegyük azokat a testvéreinket,
akik a mi adományainkra várnak:
figyelmünkre, jelenlétünkre, időnkre, energiánkra.
Urunk, adj bátorságot,
hogy rálépjünk az ajándékozó szeretet útjára!
Adj bölcsességet, hogy felismerjük:
,,Nagyobb boldogság, adni, mint kapni.'' (ApCsel 20,35b).

Istenem segíts


Te adj erőt, hogy bízni tudjak,
Ha megbántanak, ne zokogjak.
Te add meg, hogy eltűrjenek,
Hogy hibáimmal szeressenek.
Te erősítsd meg erőtlenségem,
Hogy hősként vigyem a keresztem.
Te légy árvaságom erős támasza,
Tudom, Te vagy a gyengék gyámola.
Te őrizd meg gyengülő eszem,
Hogy éltem nagy teher ne legyen.
Ó adj azoknak szeretetet,
Akiknek én adtam életet.
Légy szívükben jóság, irgalom
Öregségemet értő szánalom.
Áldd, őrizd őket, édes Jézusom,
Hogy találkozzunk Nálad egykoron.
Vezess, erősíts, oltalmazz,
A végső órámon irgalmazz.

Ön magad

Azért vagy itt, mert keresel valamit. Hogy mit, az megfogalmazhatatlan.

Talán egy kis nyugalmat, talán a boldogságot, talán a vágyaid beteljesedését, talán az önmegvalósítást, megvilágosodást, vagy talán csak azt, hogy szabad legyél.

Egyet biztosan tudsz. Valami nincs rendben.

Valószínűleg kipróbáltál már sok, egymásnak ellentmondó meditációs és spirituális módszert, technikát. 

Elárulok egy nagy igazságot neked!
Valójában Önmagadat keresed.
A harmónia és a boldogság benned van. Ez igazi lényed.
Nem is gondolnád, hogy az önmegvalósítás vagy másképpen nevezve a megvilágosodás mennyire könnyen elérhető!
Mindössze meg kell találnod önmagad.
Valójában a kereső önmagát keresi.

Elmélkedés

Elmélkedés:
  Mindenki számára
  Napjaink történetével kezdem mai elmélkedésünket. Amikor kedvenc
  hősünk, Eszter, már nagyobb volt, a szülei néha őt bízták meg, hogy
  kisebb testvérét elkísérje az óvodába. Az út soha nem volt könnyű, mert
  általában nem szívesen ment a kistestvér korán reggel az óvodába. Egy
  alkalommal viszont egyáltalán nem kellett sürgetni, sőt, inkább ő
  mondta, hogy gyorsabban menjenek. Eszter nem értette a dolgot, de az
  óvodába érve minden világos lett számára. Nem csak az ő testvére, hanem
  a többi gyerek is sietett, hogy minél hamarabb odaérjen, mert az
  intézmény előző nap kapott új játékokat. Reggel aztán a gyerekek mind
  igyekeztek, hogy a számukra legkedvesebbet tudják lefoglalni. Az óvó
  nénik alig tudtak rendet teremteni köztük. A gyerekek csak akkor
  nyugodtak meg, amikor már mindenki szorongatott egy macit, kengurut
  vagy hasonlót. Többen mondták is: Ez az enyém, ezzel csak én fogok
  játszani! De aztán hamar rájöttek, hogy nem érdemes kisajátítaniuk
  egyes dolgokat, mert az nem jó játék, ha egy plüss állatot szorongatva
  egész nap csak egymást nézik.
  A történetet azért mondtam el, mert néha nem csak a gyerekeket, hanem a
  felnőtteket is megkísérti ez a fajta önzés. Bizonyos dolgokról azt
  hisszük, hogy az csak a miénk, arra más ember rá sem nézhet. A vallás
  világában pedig – és itt kapcsolódunk a mai evangéliumhoz – ez úgy
  jelenik meg, hogy egyesek azt képzelik, hogy bizonyos lelki javak csak
  őket illetik meg, és néha egészen látványosan irigykednek, ha a jó
  Isten kegyelmi segítségét mások életében is felfedezik.
  Az evangéliumban egy asszonyról hallottunk, aki Jézus közbenjárását
  kéri lánya gyógyulása érdekében. Más alkalmakkor is előfordult hasonló,
  s történtek is csodás gyógyulások, ez a rész viszont nem a gyógyulásra
  helyezi a hangsúlyt, hanem az asszony és Jézus beszélgetésére. Kettejük
  párbeszédéből kiderül, hogy az Isten által felkínált javak és végső
  soron a legfőbb jó, azaz maga az üdvösség, nem csupán az ószövetségi
  választott nép tagjai számára adatik meg, hanem a pogányoknak és minden
  embernek is. Jézus először visszautasító, sőt, szinte sértő módon
  válaszol, de az asszony nem tágít, tovább kér, érvel, amíg el nem éri
  célját.
  A történet egyik fontos tanulsága az számunkra, hogy Isten mindenkit
  meghív a vele való közösségre. És ebből senki nincs kizárva. Isten
  minden embernek felkínálja az üdvösséget és megmutatja, hogy milyen
  úton érhetjük el. Egyedül az ember zárhatja ki magát azzal, hogy
  elutasítja Istent és semmibe veszi törvényeit. És Isten minden
  embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadja a segítséget
  ahhoz, hogy üdvözüljünk.
  A másik fontos mondanivaló az lehet, hogy Isten mindig meghallgatja
  azokat a kéréseinket, imáinkat, amelyek valóban a javunkra szolgálnak.
  A Jézus és az asszony közötti vitában a mi Urunk tulajdonképpen
  alulmarad. Az a Jézus, aki más alkalmakkor mindig megfelel az őt
  kérdezőknek és kikerüli a farizeusok által felállított szóbeli
  csapdákat, most kénytelen engedni, elfogadj az asszony érvelését és
  teljesíti kívánságát. De mindjárt tegyük is hozzá ehhez, hogy az
  asszony jó szándékkal kér, és nem alattomos szándékkal, mint más
  esetekben az írástudók. A jó szándékú kérésnek pedig Jézus enged.
  Miként egykor a kánaáni asszony, úgy mi is az Isten elé terjesztett
  kéréseinkkel fejezzük ki azt, hogy elismerjük Isten hatalmát és azt,
  hogy egyedül ő képes nekünk segíteni olyan nehéz helyzetekben, amikor
  emberekre már nem számíthatunk. Állhatatos, kitartó imádsággal és nagy
  bizalommal forduljunk mindig Istenhez, aki odafigyel ránk és mindent
  megad nekünk, ami üdvösségünket szolgálja.

TIBETI GYÓGYÍTÓK

Gyógyítók és gyógymódok - Tibeti hangrezgés-terápia

Aggod Judit beszélgetése Halmai Lászlóval
(Elixír Magazin, 2006. december)
– Mire alkalmasak a hangtálak, miben tud segíteni ez a módszer?
– Ha pár szóban szeretném kifejezni, azt mondanám: tisztít, egyensúlyt teremt, életerővel tölt fel, és nagyon erőteljes öngyógyító folyamatokat indít el.
– Hogyan hat a hangrezgésterápia az emberi szervezetre?
– A hangtálak három szinten hatnak az emberre. Az első szint a fizikai test számára érzékelhető hatások, a hang és a rezgés. A hangot évezredek óta hívják segítségül a test és a tudat egységének megteremtéséhez a mantrák, imák, zenék hallgatása, recitálása által. Ez a hallóidegeken keresztül az agykérgi területeket ingerli, és így vált ki pozitív élettani hatásokat.
A rezgés elsősorban a testünkben található rendkívül jó éltető és közvetítő közegen, a vízen keresztül hat. Életünket gyakorlatilag „vízlényként” éljük. Születésünkkor 99%, halálunkkor 60% a testünkben található víz aránya. A víz testünk minden pontján megtalálható, így a rezgésen keresztül sejtszinten, a sejtmembránt megmozgatva az egész szervezetben egy nagyon erőteljes anyagcsere-folyamatot indít el. Ezáltal olyan helyekre is képes hatni, mint a csontok üreges részei és az ízületek, a véráramon és a nyirokrendszeren keresztül pedig minden szervre. Képes a pangó területeket ismét a véráramba visszaállítani, s szépen, fokozatosan feloldani a fizikai blokkokat.
A következő szint a fizikai test energetikai rendszerét segíti. Gondolom, sokan tudják, hogy elsősorban csakráink látják el szervezetünket megfelelő rezgésszámú életerő-energiával. Energetikai szempontból a hangtálak működését kétféleképpen kell elképzelnünk.
Egyrészt, mint egy „törpe prána-erőmű”, amely fölfelé, a tál nyitott irányába tolja, alul pedig vákuumot létrehozva szívja a pránát, ezáltal a testben megtalálható durva és finom energiákat szinte átmossa, kicseréli, feltölti, erőteljes energiacsere-folyamatot indít el. Bizonyos durva energiákat, amelyeket a gondolat által teremtett negatív tudattartalmak (félelem, harag, düh, gyűlölet, gőg, hazugság stb.) keltenek nehezen tudunk feldolgozni tudati szinten. Ha ezek az energiák anyaggá sűrűsödnek, akár kő formájában is megjelenhetnek szervezetünkben, ilyen például az epekő az elfojtott harag megjelenéseként. Másrészt a kezelés során enerigagömbként képzeljük el a tálakat, amikor a test energiaközpontjainak közelébe helyezzük őket. Az energiagömbök egymással kapcsolatba lépnek a pránacsatornákon keresztül, és fokozatosan megtisztítják, átjárhatóvá teszik őket. A harmadik szint tudatunk tiszta természetét szólítja meg. A test tisztulásán és az energetikai rendszerünk blokkjainak oldásán keresztül a hangtálak a spirituális síkot is megérintik a hang mögött megbújó csend, a csendből fakadó nyugalom felismerésével.
– Az első lépést tehát a fizikai test megtisztítása. Ez elkerülhetetlen minden esetben?
– Nem mindenkinek van szüksége rá, ez elsősorban azon múlik, milyen életet él nap mint nap fizikai és spirituális síkon. Hozzám többnyire a munkahelyről, a városi dugóból érkeznek az emberek, őket érdemes megszabadítani a rájuk rakódott negatív energiáktól. A kezelés további menete a hozzám forduló igényeitől függ. Valaki csak azért jön, hogy feltöltődjön egy kis energiával, vagy ellazuljon a napi pörgés után. Mások bizonyos probléma megoldását, esetleg a fájdalom enyhítését, elvezetését igénylik. Általánosan is nagyon jó vitalizáló és nyugtató hatású a kezelés. Pörgő, lüktető világunkban segít lelassulni, a megfelelési kényszerektől megszabadulni, összehangolni a bal és a jobb agyfélteke működését, hozzájárul a meditációhoz és az önismerethez.
– Milyen esetekben érdemes alkalmazni a módszert?
– A hangterápiának számos speciális területe alakult ki, és egyre szélesebb körben alkalmazzák. Ez a pár ezer éve használt eszköz gyakorlatilag mindent tud, amit a modern biorezonancián alapuló eszközök. Alkalmas arra, hogy végigkísérje életünket a magzati léttől a halálunkig. Várandós nők számára nagyszerű lehetőség, élmény a magzattal történő egymásrahangoltság és egység megtapasztalása. A baba születésekor pedig segíti az ellazuláshoz nélkülözhetetlen, „elengedni és történni hagyni” állapotot.
A gyerekek nagyon nyitottak a hangokra, a rezgésekre, ami segíti a motorikus fejlődést, mozgásterápiával együtt a mozgáskoordinációt, csökkenti a meglévő mozgásszervi zavarokat, a beszéd-, írás- és olvasási problémákat. Jó hatással van a túlmozgásos gyerekekre is, és elősegíti az összpontosítást: Németországban például egyes tanárok az órát a hangtálak megkondításával és meditációval kezdik. Eredményesen alkalmazzák a friss, de legfeljebb 7-10 napos műtéti sebek (császármetszés, gátmetszés, hasi műtétek stb.) gyógyulásának gyorsítására. Fejfájás, migrén, stressz okozta izomgörcsök, ízületi- és gerincfájdalmak, nyak- és vállmerevség, alvás- és emésztési zavarok, vérkeringési problémák, alhasi görcsök esetében nagyon hatékony segítségnek bizonyul.
Segít a lágyrészi területeken található belső inak, szalagok ellazulásából, megereszkedéséből fakadó panaszok esetében - akár a Kriston-féle férfi-női intimtorna kiegészítőjeként. A már kialakult pangó, alulműködő területekre is jótékony hatást fejt ki, képes azokat újból integrálni a véráramba. Alkalmazható agyvérzésen átesett betegek utókezelésében is. Bizonyos területeken természetesen fontos a specialistákkal, szakorvosokkal történő együttműködés.
– Milyen személyes tapasztalatokkal rendelkezik?
Számos esetben láttam – az anyagcsere felgyorsítása, a sejtek emlékezőképességének felébresztése révén – friss sebek hihetetlenül gyors gyógyulását. Előfordult az is, hogy a kezelés közben egy korábbi csípőtáji ideggyulladás maradványa az illető beteg talpán keresztül természetes úton távozott.
Még hosszasan sorolta a gyógyult, csodának tetsző eseteket, de ezek helyett saját élményemet szeretném megosztani Önökkel. Amikor az interjú készült, már két napja szenvedtem kiújult lumbágómtól, amikor minden mozdulat úgy fájt, hogy legszívesebben sikítottam volna. Halmai László kezelésbe vett, és megszabadított a gyötrő fájdalmamtól…
A buddhista gyógyító szerzetesek évszázadok óta használják a tibeti hangtálakat, és gondosan rögzítették a velük kapcsolatos tapasztalataikat. A hangtálak 12 féle fémből készülnek, amelyek megfelelnek a 12 bolygónak, a 12 arkánumnak, és önmagukban is rendelkeznek rezgéstartománnyal. Hangzásuk erőteljes nyugalmi, bizalmi érzést kelt az emberben, az ún. „ősbizalom”, „ősállapot érzését”, amellyel jobbára csak az anyaméhben találkozunk, később pedig a környezetünkkel és a világgal való egység megtapasztalásának ritka pillanataiban. A hangokat egy átlagember a 15 és 20 kHz közötti hangtartományban érzékeli, ezek a speciális tálak nagyon gazdagok felhangokban a hallható és a nem hallható tartományban. Miután 3-4 ilyen felhanggal rendelkeznek, képesek „alpha”, „théta” és „delta” hullámokat előidézni az agyban. A 8-14 Hz-ig terjedő „alpha” hullámok egy mély meditációs állapotot idéznek elő, míg a 4-8 Hz-es „théta” hullámok közel azonosak a Föld forgási sebességének (7,49 Hz), valamint a DNS-nek rezonanciafrekvenciájával. Ez azt jelenti, hogy amikor megközelítőleg együtt rezonálunk, vagyis összhangban vagyunk a Földdel, akkor kerülhetünk a már említett ősbizalmi, abszolút nyugalmi állapotba. A „delta” hullámok a fizikai és az energetikai megtisztulás után, az ún. „testnélküliség” állapotát idézhetik elő, és a test határainak megszűnésével megtapasztalhatjuk az univerzális egységet. A hangtálak szerepét a tradicionális gyógyításban a német Peter Hess kezdte tanulmányozni 25 évvel ezelőtt, majd meglehetős alapossággal klinikai teszteléseknek is alávetve meghonosította Németországban. Innen indult el világhódító útjára.

---

---

Mandalák

Egy kör igazi közepe egy pont. Egy pontnak azonban se kiterjedése, se fizikai helye nincs. Így a pont mind az érzékelésünk, mind a képzelőerőnk számára megfoghatatlan. Nem a mi világunkból való, mert a mi világunkban mindennek van kiterjedése és dimenziója, mert a világ: forma. A pont viszont egy másik létezési rendbe tartozik, a világon túl létezik, a szó szoros értelmében metafizikai. Egységet, egészséget, tökéletességet szimbolizál, így minden kultúrában és korban Isten szimbóluma.

A pontban benne van minden, de csak mint lehetőség, mint megvalósulatlan állapot. Kör és gömb születik belőle, ezek a pont megjelenési formái. Ami a pontban még metafizikai lehetőség, az a körben és gömbben formára lel.

A kör a pont plusz dimenziója, így a kör a középpontból él, az határozza meg, akkor is, ha ez számunkra megfoghatatlan. A pont és a kör - az Isten és a világ - az egy és a sok, a megnyilvánulatlan és a megnyilvánult, a tartalom és a forma, a metafizikai és a fizikai - fogalmi párok, és ugyanazt jelentik. Hasonlatként a mag és a kifejlett növény viszonyára gondolhatunk. Fel kell ismernünk, hogy a kicsiben, a részben bennfoglaltatik az egész, mert nekünk, embereknek a megismeréshez mindig szükségünk van a dimenzionalitásra (vagyis a térbeli kiterjedés szempontjának figyelembevételére). Azért kell az embernek a látható formák világa, hogy felismerje benne a Láthatatlant. Azért van szükségünk testre, hogy tudati tapasztalatokat szerezhessünk. A látható világ a transzcendenciával (azaz a tapasztalatfelettivel, az érzékfelettivel, a nem anyagival) való kapcsolatfelvétel eszköze.

Vagy elveszünk az anyagi világban (materializmus), vagy megkíséreljük a menekülést a formák világából, abban a tévhitben, hogy a spiritualitást a világon kívül találjuk meg. De a világból nem menekülhetünk, hiszen az csak a tudatunkban létezik. A világot fel kell tehát használni a Középponthoz vezető úthoz; a megváltáshoz. A világ felhasználása azt jelenti, hogy élünk benne, tudatosan megküzdünk vele, táncolunk, dolgozunk, játszunk, és e tevékenységeket segédeszközként használjuk fel a pont megtalálásához, amelyben egyesül a sokféleség.

A világ törvénye a mozgás, a Közép törvénye a nyugalom. A világban az élet mozgás, aktivitás, tánc. Életünk állandó tánc a Közép körül, állandó körözés a láthatatlan Egy körül, akinek mi - mint kör létünket köszönjük. A Középpontból élünk akkor is, ha nem tudjuk érzékelni, csupán vágyunk rá. Ahogy a kör nem feledheti eredetét, úgy mi is vágyunk a Paradicsom után. Akármit teszünk, azért tesszük, mert a közepet keressük, a mi közepünket, a Közepet: a megnyugvás pontját.

Az emberi test sejtekből áll, az pedig atomokból van felépítve. Testünk tehát végeredményben számtalan mandalából tevődik össze. De azt, mint egészet is, mandalaként foghatjuk fel. Kitárt karokkal és lábakkal az ember egy ötágú csillagot képez, és minden csillag egy mandala. Minden embernek, mint csillagmandalának, van egy jól kivehető közepe, és mindannyian szüntelenül keressük azt. Valamikor meg fogjuk találni.
Már maga a hópehelyjelenség elegendő ahhoz hogy egyszer s mindenkorra tisztázzuk, az Egynek végtelenül sok formája (mandalája) van.
Nincs két azonos hópehely.

Mind különbözik egy kicsit és sajátos jellegű. És mégis mind ugyanabból az ötletből származik. Ebben megegyeznek a hókristályok a többi mandalával - és az emberekkel.

A középpont - akár érezzük tudatosan, akár nem - felismeri azt a mandalastruktúrát kívül, ami lényével azonos.

A FÉNY

 

A fény univerzuma!

A tizenkét dimenzió fölött álló titokzatos tizenharmadik: a fény. Itt természetesen nem a földi értelemben vett fényre, tehát nem a fizikai világon belüli, alacsony frekvenciájú fényre kell gondolnunk.

Minden ennek a dimenziók fölött álló fénynek a fokozatos letranszformálódásából jött létre és jön is létre szünet nélkül.

Ez az a legnagyobb frekvenciájú rezgés, amelyről mi jelenleg csak egyetlen formában, egyetlen érzés közvetítésével veszünk tudomást.

Ezt az érzést szeretetnek nevezzük. Ennek a fénynek egy parányi szikrája ugyanis mindannyiunkban és kivétel nélkül minden létezőben jelen van. A fénytől tökéletesen és végérvényesen soha nem vagyunk elzárva. Az ego földi működése azonban sokszor oly sötét rétegekkel veszi körül a bennünk lévő fényt, hogy szinte felismerhetetlenné válik a tény; az isteni szikrát mindenki a szívében hordja, tehát lehetőségeinket és adottságainkat tekintve potenciális termelők, isteni lények vagyunk. Ennek az adottságaink folyamatosan, több inkarnáció alatt állandóan fejlődnek, még akkor is, ha ez eleinte nem tudatosodik bennünk.

A fény a meg nem nyilvánult univerzum első megnyilvánulása. A minden körülvevő energiát sem látjuk, csak ha számunkra érzékelhető módon nyilvánul meg. A meg nem nyilvánult univerzumot sem látjuk, csak megnyilvánult eredményekben, a fényben. A teremtés könyvében gyönyörű szinbólikus tanítást találunk erről.  A biblia a meg nem nyilvánult univerzumot nevezi Istennek vagy Atyának. és mi az, amit a meg nem nyilvánult univerzum elsőként létrehozott?

A fényt. „Legyen világosság!" „És lőn világosság!"

A meg nem nyilvánult világegyetem első megnyilvánulása: a fény (más néven Krisztus). A fény ragyogását a fokozatos letranszformálódás, tehát frekvenciacsökkenés követte. Ez által az univerzum dimenziókban rendeződött. „És monda Isten: Legyen mennyezet, mely elválassza a vizeket a vizektől. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket a mennyezet felett való vizektől."

Ez már csak természetes, hogy a Nap, a Hold és a csillagok csak az első megnyilvánulást követően jöhettek létre, hiszen ebből, azaz a fényből transzformálódtak le. Ez az a fény, amit Krisztusnak, vagy krisztusi fénynek neveznek. Ez azonban korántsem kizárólag fizikai jelenség!

A krisztusi fény egyesíti magában az isteni szeretet, az isteni bölcsesség és az isteni erő tulajdonságait. Krisztus soha nem volt egy ember. Krisztus fogalmát mindenhol összekeverik Jézus személyével, aki gyönyörű példát mutatott nekünk. Megmutatta, hogy milyen az ember, amikor lelkileg kifejlődik. Megmutatta, hogy milyen lehetőségeink vannak. megmondta, hogy mindaz, amit Ő cselekszik, számunkra is elérhető. Sőt, még több is.

Univerzális törvények: A földi gondolkodásunk hajlamos feltételezni, hogy a magasabb dimenziók lakói alapvetően különböző lények. Az, hogy mi jelenleg a skála legalacsonyabb szintjén, tehát fizikai testben élünk, megnehezíti számunkra a magasabb dimenziók felismerését. Elsősorban azért, mert tudatállapotunk erősen az anyagi világok között. Mindannyian rendelkezünk azonban magasabb frekvencián rezgő testekkel. Ilyen például az asztrális test, a mentális test, vagy a kauzális test. Amikor tudatállapotunkat megváltoztatjuk, azaz összehangoljuk a megfelelő test rezgéseivel, kapcsolatba kerülünk a magasabb dimenziók valamelyikével. Tudatállapot váltás történik akkor is, amikor elalszunk. Ilyenkor rendszerint elhagyjuk fizikai testünket és asztráltestben, az asztrális síkon tartózkodunk. A tudatállapot váltás, a magasabb dimenzióra való behangolás az álomban átélt repülés érzésével társulhat. Néha közvetlenül ébredés előtt a hirtelen és rendszerint váratlan frekvenciacsökkenést - a fizikai testben való gyors visszatérést, azaz a fizikai test alacsony rezgéstartományával való gyors összehangolódást - úgy élhetjük át, mint valami szédületes magasságból való zuhanást.

Reinkarnáció: Tudatállapot váltás történik a fizikai test halálának beálltakor is. A fizikai test halála után tudatállapotunk rövid átmeneti időszak után teljesen áthangolódik az asztrális testre, és az élet - egy magasabb dimenzióban ugyan, - de megy tovább... Ettől kezdve mi magunk is magasabb dimenzióban élő lények vagyunk. A fejlődés érdekében pedig időnként ismét fizikai testet öltünk, mert az általunk ismert anyagi világ olyan közeg, ami fejlődésünk jelenlegi szintjén a legjobb fejlődési lehetőséget biztosítja. Ezt nevezik reinkarnációnak. Ez nem hit kérdése, hanem univerzális törvények irányítása alatt álló tény, és vallásától és hitétől függetlenül kivétel nélkül mindenkivel - földiekkel és földönkívüliekkel egyaránt - megtörténik. Ez első hallásra nagyon jól hangzik. Szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Vagy túl ijesztő?

Az ok és okozat törvénye: Az ok és okozat törvényéről van szó. Ez pedig azt jelenti, hogy minden cselekedetnek, sőt minden gondolatnak van valami következménye. A cselekedet és a gondolat minden következményével együtt szerves egységet képez. A gondolat mielőtt elhagyná gazdáját, akár cselekedette transzformálódik, akár nem, mindenképpen átrezeg az illető fizikai, asztrális és mentális testén, és ott hagyja a lenyomatát. Ez azt jelenti, hogy a gondolat rezgéseinek köszönhetően a működő ego minden megnyilvánulása elültet bennünk egy-egy magot, ami csak a megfelelő körülmények összeállítását várja, hogy kihajthasson és meghozza gyümölcsét.  A gyümölcs pedig olyan lesz, amilyen az elültetett mag volt. Ki mint vet, úgy arat. Ez azt jelenti, hogy előbb utóbb kivétel nélkül mindenkinek meg kell tapasztalnia, személyesen is át kell élnie azt, amit embertársaival és általában az élettel elkövetet. Ezen nem segít a tudatlanság, és nem segít az sem, ha valaki nem hisz benne. A szeretetnek alárendelt cselekedetek kellemes következményekkel járnak. A félelemből, tehát a fény hiányából, az ego sötét erőiből táplálkozó cselekedetekért viszont mindig nagy árat fizetünk. Ezt a törvényt keleten a karma törvényének nevezik. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a karma nem egy büntetésként lesújtó ököl, hanem egyidejűleg lecke és lehetőség. Nem valami vagy valaki más ítélkezik felettünk, hanem mi magunk. Azáltal, hogy elültetünk önmagunkban cselekedetünk magját, előbb-útóbb olyan helyzetbe kerülünk, ahol kénytelenek leszünk elfogyasztani cselekedetünk gyümölcsét is. Ha saját bőrünkön nem tapasztalnánk meg a szenvedést, akkor esetleg soha nem hagynánk abba embertársaink kínzását. Valahányszor kellemes dolog történik velünk, azt szinte magától értetődőnek vesszük és csak nehéz helyzetekben teszünk fel a kérdést, hogy miért éppen velem történt? Ez vagy az? Ez az oka annak, hogy az ok és okozat törvényét az ember rendszerint csak több inkarnáció után és nagyon sok szenvedés árán ismeri fel.

A rezonancia törvénye: Azt jelenti, hogy bizonyos kifejlesztett gondolati, vagy erő-hasonló gondolatokat és erőket vonz magához. A rezonancia törvénye nem csak egy dimenzión belül érvényesül. Negatív, pusztító gondolatok és érzések könnyűszerrel az egyénhez vonzzák a földi síkhoz legközelebb álló dimenziónak - az illúziók síkjának - hasonló gondolatokkal küszködő lakóit. E jelenség súlyosabb formáját megszállottságnak nevezik. Aki sötét gondolatok és érzések rabja lesz, bizonyos idő elteltével már nem csak a saját terhét cipeli. A félelmekkel és erőszakkal harmonizáló gondolatok és érzések mágnesként vonzzák magukhoz a lelki fejlődés azonos szintjén álló társainkat. Leggyakrabban természetesen a földieket, de előfordul, hogy a földönkívülieket is. Szeretetteljes, segítő szándékú gondolatok a fény szolgálatában álló lények közeledését teszik lehetővé.

Ennek a törvénynek engedelmeskedve az ember életében minden átélt fájdalom, szenvedés és próbatétel után következik egy kompenzáló, pozitív erő, ami örömet szerez.

Védő burok meditáció

Védőburok meditáció.

E gyakorlat segítségével megtapasztalhatod, átélheted a feltétel nélküli szeretet érzését. Laza öltözékben helyezkedj el kényelmesen egy nyugodt helyen.

-        Csukjuk be szemünket, lábaink legyenek kissé terpeszben. Most nyújtsuk ki karjainkat, és írjunk le velük nagy köröket a testünk körül. Hagyjunk nagy teret magunk körül, és nyújtsuk ki az ujjainkat. Hajlítsuk be kezeinket, majd mozgassuk őket a derekunknál.

-        Most engedjük le karjainkat, lábainkat pedig közelítsük egymáshoz. Még mindig csukott szemmel képzeljünk testünk körül egy nagy, fehér energiabuborékot, akkorát, amekkora területet az imént karjaink mozgatásával kijelöltünk. Lássuk, amint az erős és rugalmas energiabuborék teljesen körbeveszi a testünket: ez a buborék az auránk vagy energiamezőnk.

-        Amint lelki szemeinkkel figyeljük a buborékot, próbáljuk meg nagyobbra fújni, mintha egy még nagyobb és vastagabb takaró venne körül bennünket. Miután elképzeltük, legyünk biztosak abban, hogy ez valóban meg is történt. Engedjük, hogy néhány percig átjárjon az a boldog érzés, hogy új nagyobb auránk van. Bármekkorát alkothatunk magunknak, amekkorát csak szeretnénk.

-        Ezután képzeljük el, amint egy rózsaszínű szeretetenergia a buborékunkba áramlik. Ehhez kérjük őrangyalunk segítségét. Ez az erős, védelmező, rózsaszínű energia a tiszta, feltétlen nélküli szeretet energiája. Maradjunk ennél a képnél, amíg jólesik.

-        A gyakorlat befejezéseképpen nyissuk ki a szemünket, élénkítsük fel testünket, lazítsuk ki kezeinket, lábainkat. Térjünk vissza a valóságba.

A gyakorlat elvégzése után igyunk meg egy italt, ami szintén hozzásegít az itt és a most-ba való visszatéréshez.

Részletek az: Angyali titkok c. könyvből.

Meditációs gyakorlat, ahol találkozol az őrangyaloddal!

Helyezkedjünk el kényelmesen. Kellemesen meleg szobában meditáljunk, ahol senki sem zavarhat meg. Hátunkat - amennyire csak tudjuk - egyenesen tartva üljünk le egy székre lábunkat a padlóra (vagy egy párnára) helyezzük.

Az orrunkon keresztül vegyünk egy mély lélegzetet, tartsuk benn a levegőt egy másodpercig, majd a szánkon keresztül fújjuk ki. Lélegezzük be,- és kilégzés lassan, egyenletes tempóban.

Most képzeljük el egy fehér, gyógyító fényt, amint a fejtetőnkön keresztül belép a testünkbe. Ahogy ez a fény fentről lefelé haladva szétárad bennünk, érezzük, amint ellazít bennünket.

Érezzük, amint a fény fentről lefelé szétárad bennünk a nyakunkon...(lazítsunk) a vállainkon...(lazítsunk) a karjainkon és a kezeinken... áthaladva. Egyre jobban és jobban ellazulunk.

A gyógyító fehér fény áramlik lefelé a mellkasunkon...(lazítsunk) a gyomrunkon és a hátunkon... Ahogy a fény eléri a csípőnket, a combjainkat, haladva lefelé a térdeinken, a lábszárunkon keresztül a talpunk felé, egyre ellazultabbak leszünk. Ez a meleg, fehér, gyógyító és lazító fény testünk minden részébe szétárad. Kívül-belül átmos bennünket... minden testrészünkben szétárad, és kimos belőlünk minden negatívumot, testi és lelki fájdalmat, amelyet a teljes nyugalom és a megkönnyebbültség érzése vált fel. Érezzük egész testünket tökéletesen ellazultnak... lazítsunk...

Most pedig már lassan és finoman egy levegőbuborékban úszunk, s a tökéletes biztonság és a védelem érzése ölel körül. Egyszer csak észrevesszük, hogy egy szeretetteljes jelenlét úszik felénk. Amint közelebb ér hozzánk, ösztönösen érezzük: ez a szeretettel teli lény az őrangyalunk. Ezt a szeretetenergiát nagyon ismerősnek találjuk. Emlékezzünk az érzésre, amikor szerető őrangyalunk - ez a védelmünkre rendelt oltalmazó, védelmező lény - lágyan a karjaiban tartott bennünket.

Egy pillanatig maradjunk meg az őrangyalunk által közvetített tökéletes, feltétel nélküli szeretet érzésében.

Olvadjunk össze ezzel a szeretettel, töltődjünk fel angyalunk szerető karjaiban, érezzük, ahogy a szeretet átjárja teljes valónkat. Maradjunk így egy kicsit, élvezzük ki a megtapasztalás minden pillanatát. Addig tartsuk fenn ezt az állapotot, amíg igazán jólesik, majd folytassuk a meditációt,

Vegyük alaposan szemügyre a velünk szemben álló angyalt. Ahogy ránk mosolyog, a tökéletes nyugalom és béke érzése jár át bennünket. Figyeljük meg, férfi vagy női alakban jelent-e meg előttünk. Nézzük meg alaposan. Mindaddig várjunk, amíg választ nem kapunk feltett kérdésünkre.

Most kérdezzük meg, hogy hívják az őrangyalunkat. Ez a név bármi lehet, úgyhogy ne lepődjünk meg a válaszon. Ismerősen hangzik, vagy egészen új számunkra? Jegyezzük meg a nevet.

Töltsünk el néhány pillanatot angyalunk társaságában, és kérjük meg, küldjön egy a jelenlegi élethelyzetünkben segítséget jelentő üzenetet. Addig tartsuk fenn ezt az állapotot, amíg szükségét érezzük.

Ha készen vagyunk, nézzünk fel az angyalunkra, mosolyogjunk rá, és figyeljük meg, ahogyan kezd az angyali energia szertefoszlani. Őrangyalunk ilyenkor megnyugtatásul kitárhatja karjait, hogy jelezze, bármikor segítségül hívhatjuk angyali energiáját, amikor csak szeretnénk. Boldogok, nyugodtak és magabiztosak vagyunk, és készek szembenézni mindennel, amit az élet elénk sodor.

A megfelelő időben térjünk vissza a valóságba, tudatos, éber állapotunkba. Nyissuk ki a szemünket. Most már teljesen éberek vagyunk... teljesen éberek. Néhány pillanatig gondoljunk még az imént átélt megtapasztalásra. Hogy hívták az angyalunkat? Hímnemű vagy nőneműnek láttuk? Mi volt a személyre szóló üzenetük, és mit jelent ez számunkra életünk jelenlegi szakaszában?      

A meditáció befejezése után vessük papírra az imént átélt élményünk részleteit, akár le is rajzolhatjuk a bennünk feltörő képeket. Dátummal is lássuk el bejegyzésünket, hogy később könnyebben visszakereshessük őket.

Jacky Newcomb:Angyali titkok c. könyvéből

Szellemek

A két világ között rekedt lelkek gyakorta jelet adnak létezésükről. Ez lehet kopogás, szellő, tárgyak mozgása, fény, füst, árny, ám akadnak olyan szellemlények, akik nem elégszenek meg ennyivel. Az egészségünket akarják.

Elképesztő, de igaz: a létközben rekedt szellemek emberekhez kötődve képesek fizikai, fiziológiai elváltozást és pszichés zavart okozni. Ezt bizonyítja megannyi ismert, - az elvégzett szellem-elengedés szertartásának köszönhetően - pozitív végkifejletű történet, amelyek bemutatják a szellemek áldatlan hatásait.

Egy édesanya elmesélte Gabriella nevű lánya majdnem tragikus történetét. Gabriella a térdplasztikáját követően trombózist kapott. A vérvizsgálat eredménye alapján a fiatal lány belső szervei olyanok voltak, mintha "esnének szét." Emellett fáradékony és aluszékony volt, mint egy idős ember. Az orvosok nem tudtak segíteni, tanácsukra az édesanya a Táltos módszerrel gyógyítókhoz fordult. Kiderült, egy trombózisban elhunyt idős asszony szelleme kötődött lányához a kórházi ápolás után.

Nem csak egészségkárosító következményeket okoz egy létközi állapotú lélek, furcsa szokásai jelenhetnek meg hirtelen az embernek. Egy idősebb asszony, akinek férje 26 évvel korábban, hajótörésben meghalt, elkezdte folyamatosan kívánni az almát, már napi két kilogrammnyit evett meg. Mint kiderült, rég elhunyt férje kötődött hozzá, aki életében nagyon szerette az almát, így feleségére ragasztotta szokását.

Több beszámolóban olyan öngyilkos szellemekről van szó, akik rátelepedve az emberekre - főleg a fiatalokra - magatartásbeli problémákat, pszichés zavarokat okozhatnak. Mások életüket megkeserítő betegségeik tüneteit "produkáltatják" a gyanútlan áldozatokon, akik - az orvosokkal egyetemben - képtelenek magyarázatot találni kórjaikra. Egy gyilkos szellem például rémisztő megnyilvánulásokat tett egy fiatal párral. Otthonukban előbb egy tartóban lévő üvegfedőt "lőttek át", majd egy pohár többjük szeme láttára elmozgott az asztalon és szétdurrant. Később a nő rémálmában valaki belső szervei között turkált, és a szívét akarta kitépni. Felébredve tapasztalta, hogy párjának ébredés után szorított a szíve, gondjai voltak a belső szerveivel, és hatalmas vércseppek találhatók az ingjén. Mint később kiderült, egy gyilkos nő szelleme telepedett rá.

A fenti történetekben egy a közös: a szellem-elengedés szertartása után a fájdalmak, betegségek és kellemetlenségek elmúltak. Ha tehát bárki hasonló megmagyarázhatatlan tüneteket észlel magán vagy családtagjain, alternatív gyógyszerként érdemes a Táltosok segítségéhez nyúlnia.

Az Ölelés Gyógyító Hatása

Az ember-ember közötti kapcsolatok segíthetik a fájdalmak feldolgozását és a fájdalomtűrő képességet. A pozitív emocionális tapasztalat más emberekhez, mint például a testkontaktus, egy ölelés fokozza agyunk endorfintermelését. Ezek a "boldogsághormonok" nem csupán a jó hangulatról gondoskodnak, de fájdalomcsillapító hatásúak is. A szeretetteli odafordulás hatására a szívfrekvencia és a légzésritmus is normalizálódik, valamint ellazul az izomzat.

Ingyen van haszálod?

Ingyen van...! Használod...?

Használod - a seprűt, hogy jobbá tegyed az életed?

Itt most nem konkrétan a takarításra gondolok,
hanem a takarítás maximális energetikai kihasználására,
vagyis a lomtalanításra!


A lomtalanítás lényege, hogy a pangó, vagy diszharmonikus energiákat tartalmazó tárgyaktól gyorsan megszabadulj, mert ez segíti, hogy a hozzájuk kapcsolódó lelki terheket is el tudd engedni.

Egy-egy régi tárgy ugyanis rengeteg olyan energiát tarthat fenn, amely energiák akadályozzák az új, vágyott dolgok megérkezését az életedbe.

Ezért érdemes körülnézned, az otthonodban, munkahelyeden, kocsiban...
(pincétől a padlásig, a legkisebb fiók mélyére is nézz be).
Tehát vizsgáld át alaposan azokat a helyeket ahol éled az életed, hogy milyen tárgyak halmozódtak fel.

A cél: hogy gyorsan megszabadulj ezektől a téged akadályozó tárgyaktól.

Minél gyorsabban teszed ki ezeket a számodra rossz energiájú dolgokat az életedből, annál gyorsabban tudnak ugyanis a vágyott dolgok beáramolni az életedbe.

Itt is fontos a TELJES elengedés!

Vagyis, nem elég kitenni a tárgyakat az életteredből, hanem szükséges lelkileg is elengedni azokat az energiákat amik hozzá kapcsolódnak ezekhez a tárgyakhoz.


1. A fizikai síkon

a számodra rossz energiájú tárgyakat, kiteheted a kukába, vagy elajándékozhatod olyanoknak akiknek az adott tárgy örömöt okoz. De az is jó megoldás, ha nagyobb mennyiségű holmiról van szó, hogy „garázsvásárt tartasz” és eladod a régi tárgyakat.

Így pénzhez is jutsz amiből új, jobb energiájú dolgokat tudsz venni.


2. Lelki síkon:

fontos hogy a múltba engedd el ezeket az energiákat.

Az a régi mondás, hogy
„Magam mögött hagyom a régi dolgokat”
kevés az elengedéshez, SŐT ha
ennek megfelelően engedted el eddig a dolgokat,
akkor azok nem a megfelelő helyre kerültek,
és ezért nem tudnak elmenni tőled.
Tehát a múlt megfelelő helyére engedd el azokat!

* Mivel a múlt megfelelő helye sok problémát szokott okozni, ezért az „Elengedés” hangfelvételt most megvásárlóknak, külön postán küldök egy leírást, rajzzal együtt, hogy hol a múlt helye.

A múlt helye, az a hely - ahová pl, a belső stresszt kifújhatod, vagy egy rossz kapcsolat energiáit elengedheted, és jelképesen kiteheted az életedből a visszahúzó energiájú tárgyakat is! – égi segítőid, az angyalok, szellemi vezetőd... ott könnyedén el tudják végezni a diszharmonikus energiák tisztítását, megszüntetését. Ha már befizetted az „Elengedés” hangfelvételt, akkor csak annyi a dolgod, hogy várod a postát, és néhány napon belül (a posta gyorsaságától függ) érkezik a leveled, benne az elengedés helyével.

A PARLAGFÜ GYÓGYÍTÓ HATÁSA

A parlagfű latin neve: Ambrosia artemisifolia, a hármaslevelű parlagfűé pedig: Ambrosia trifida. Azt mondják rájuk, hogy gaz, pedig ez nem igaz. Gaz, csak az emberek között van, mert van rendes ember, meg gazember. Növények között nincsen gaz, csak haszonnövény és gyomnövény. A parlagfű nem gyomnovény, mint ahogy az ürömfélék családjába tartozó többi növény sem az. Az ürömfélék hasznos növények gyógyításra és ételek, italok készítésére használják őket. Például a likőrök, borok közül nagyon finom az ürmösbor, vagy a likőr. Az egyéb hasznosságot illetően csak később adok magyarázatot.
Még 1973-ban, amikor először találkoztam személyesen Lajos Atyával, a lazarista missziós pappal Adonyban, úgy tudtam, hogy a parlagfű haszontalan gyomnövény. Szerencsére nem voltam rá allergiás, de más pollenekre sem. Különös véletlen folyamán ismerkedtünk meg. Dunaújvárosban voltam közlekedési rendőr és Adonyban ellenőriztem a forgalmat, a kivilágítatlan kerékpárosokat. Esti szürkület volt már és láttam, hogy egy idős úr kerékpárja hiányosan van felszerelve, mert nem volt hátsó világítása. Lajos Atya volt az, de nem büntettem meg, hanem csak figyelmeztettem, mert halkan és tisztelettudóan beszélt velem, aki akár az unokája is lehettem volna. Sokáig beszélgettünk, mert a szerénysége mögött egy nagy tudású, intelligens embert ismertem meg, s még a tréfa sem állt tőle távol, amikor azt mondta, hogy a Jóisten vigyáz rá, még akkor is, ha nem jó a világítás a kerékpárján.
Lajos Atyával, a magyar újkori természetgyógyászat úttörőjével a megismerkedésünk után többször is találkoztam –kerestem a vele való találkozási lehetőségeket!-, mert a végtelen egyszerűsége és a hatalmas tudása lenyűgözött. Addig is sokat tudtam a természet törvényeiről, mert reál beállítottságú is vagyok, s akkor már mérnök voltam, meg az anyai nagyapám Vincze Ágoston, állandóan járta velem a Heves megyei kis faluban, Fedémesen az erdőket, mezőket és szedtük a gyógynövényeket, meg a gombákat. Apai nagyapám Weixl János pedig egész életét az előszállási (Fejér Megye)állatorvos, Dr, Eglesz Mihály mellett töltötte, mint felcser. Mindkettőjüktől sokat hallottam a természet erejéről, szépségéről, az állatok öngyógyító tevékenységeiről, a növények gyógyító és tápláló hatásairól. Olyan bölcsen beszéltek ezekről a dolgokról, hogy azok felkeltették a figyelmemet és haláluk után is egyre többet olvastam, tanultam ezekről a természetes dolgokról, erdő, mező növényeiről és állatairól.
Lajos Atya is megerősített abban, hogy a természet törvényei Isten törvényei és azok változatlanok, örök törvények. Azt mondta, hogy a közlekedési törvényeket át lehet hágni büntetlenül, ha nincs rendőr a közelben, és akkor megúszta a felelősségre vonást, de ha valaki a természet törvényeit hágja át, akkor az saját magát bünteti meg!!! A természet úgy működött évmilliókkal ezelőtt, ahogy ma működik és úgy fog működni évmilliók múlva is. Bölcsen mondta, hogy semmi új nincs a Nap alatt, mert amit ma felfedeznek, az már régóta létezik, csak az ember most ért el oda, hogy megismerjen olyan dolgokat, tényeket, amelyet eddig eszközök, vagy tudás híján nem ismert fel, vagy meg. Beszélgetéseink során szóba került a parlagfű is, mint allergén növény.
Lajos Atya védelmébe vette és elmondta róla, hogy régi gyógynövény könyvek leírják több gyógyító tulajdonságát, de meg is lehet enni, mert nagyon sok vitamint tartalmaznak a levelei és a virága, meg a pollenje is. Ezért szeretik legelni az állatok is. Elmondta, hogy a múlt századelőn az előkelő szalonokban az ambrózia illat volt az úri, és az előkelő illat. Ez pedig a parlagfű, az ambrosia artemisifolia illata volt. Aroma olaját aroma mécsesekben hevítették, de lehetett kapni, a szárított, összesodrott leveleiből készített füstölőt is.
Tőle tudtam meg azt is, hogy amikor a spanyolok és a portugálok felfedezték és kisajátították az Új Világot, azaz az Amerikai földrészt, akkor keresztényi szellemben kiirtották az őslakosokat (inkák, aztékok, toltékok, stb). Amikor az angolok is vérszemet kaptak, hogy nekik is kell az új világból, ők sem kímélték az őslakos indiánokat, és kíméletlenül öldösték azokat, szintén a keresztényi szellemiségre hivatkozva. A franciák is erős nemzetté váltak és látták, hogy lemaradnak az Új Világ elosztásánál, ezért ők is részt követeltek Amerikából, de nekik már csak néhány Közép Amerikai rész és Kanada jutott, de Kanadát megosztották egymás között az angolokkal. Az angolokkal ellentétben a franciák nem öldösték ok nélkül az őslakosokat, ezért azok hálából egy csomó titkukat megosztották velük. Ilyen titok volt a parlagfű titka is. A parlagfű egy ősi, nagyon intelligens növény, sok tekintetben az embernél is intelligensebb. A parlagfűnek az a természetben a feladata, hogy megóvja a földet a kiszáradástól!! Ahol parlagon van egy földdarab, ott elszaporodik, hogy megóvja, az adott föld területét. Ahogy megóvta, azután átadja a helyét más növényeknek, amelyek az így megóvott talajon már képesek voltak megmaradni és szaporodni. Olyan ez, mintha valaki nyerne a lottón 1 milliárdot és neki csak 100 millió kellene, és a maradék 900 milliót elosztaná a rászorulók között. A valamennyi parlagfű képes erre az önzetlen cselekedetre, s vajon hány ember lenne képes erre? Ezért írtja a balga ember és irtatja sok balga hatóság kül- és belhonban egyaránt? Ők ugyanis nem lennének képesek ilyen nemes cselekedetekre!
A búzára, a búzából készült ételekre a lakosság 90 %-a, a szarvasmarha tejére és az ilyen tejjel készült tejtermékekre a lakosság 80 %-a allergiás és mégsem irtják ki sem a teheneket, sem a búzát a földeken. Ezt az érzékenységet nem allergiának hívják, hanem glutén- és laktóz érzékenységnek! Ugye mekkora csúsztatás! Nagyon sokan allergiásak a pollenekre (ürömfű, repce, paréj, libatop, stb), s nemcsak a parlagfű pollenjeire, s mégis a parlagfű van kikiáltva fő ellenségnek! Legalább annyi ember allergiás az állati szőrökre, különösen a kutya- és macskaszőrökre és ezen állatok ürülékeire, mint a parlagfű pollenjeire, s mégsem irtatják ki hatóságilag sem a kutyákat, sem a macskákat, pedig más tekintetben, csak Budapesten az utcai megszáradt kutyagumik szállóporától évente 3-4 kisgyermek meg is vakul!
10 évvel ezelőtt két kisbusznyi allergiás gyermek lett kirándultatva Dobogókőre. A gyermekek allergiás betegek voltak, s Dobogókőn a parlagfűben játszottak, pedig akkor volt a virágzása, és senki sem prüszkölt, senki sem váladékozott tőle! Sokan szedtek csokorba parlagfüvet, hogy otthon büszkélkedjenek vele, hogy már nem allergiásak a parlagfűre. Ahogy a buszok beértek a Flórián tér közelébe, szegény gyermekek elkezdtek prüszkölni, köhögni. Vajon miért? Azért mert az autók kipufogó gázai lemarták a pollenek védőburkát, amely védőburok alatt a polleneknek a bogáncsra hasonlító kis karmai vannak. Ezek a kis karmocskák irritálták a légutak nyálkahártyáit. Addig, amíg ép volt a védőburok, addig nem allergizáltak!!! Akkor most ki a hibás a parlagfű, amelynek a pollenje védőburokkal van ellátva, hogy ne sértse meg a légutak nyálkahártyáit, vagy a a kipufogó gázok, amelyek lebontják (lemarják) a védőburkot? Nem az autókat kellene inkább irtani, vagy a városokból kitiltani? Vajon miért erőltetik még a kőolajszármazékokból nyert hajtóanyagokkal üzemelő motorok gyártását, üzemeltetését, amikor van, vannak sokkal környezetkímélőbb, környezettisztább üzemanyagok, hajtóanyagok is? A válasz: a gyógyszeriparnak óriási üzlet az orvostudomány által gyógyíthatatlannak kikiáltott allergiás betegségek gyógyszeres kezelése!!!!!!!!! Ma már a lakosság 30 %-a allergiás, vagy asztmás, s ők biztos gyógyszerfogyasztók! Mellesleg a légutak nyálkahártyáit a tej- és tejtermékek teszik védtelenné a magas kazein tartalmukkal (300-szor több a kazein a tehéntejben, mint az emberi tejben, s a kazeint az asztalosipar ragasztásra használja!!)! A tejet nem fogyasztók nem allergiásak a pollenekre, s így a parlagfű pollenjeire sem!!
Tagja vagyok a Palocsa Egyesületnek. Ezzel az egyesülettel még a múlt évezred utolsó éveiben
Alcsútdobozon (Fejér Megye), egy több hektáros területet hagytunk parlagon, szándékosan, hogy mi lesz ezzel a földdarabbal a természet törvényei szerint. Első évben teljes területét beterítette a parlagfű (hogy honnan tudta meg, hogy ott van egy üres földdarab?). A második évben már a parlagfű több, mint 50 %-ban visszaszorult és átadta a helyét más növénykultúráknak (megjelent a lóhere, a gyermekláncfű, az útilapu (bojtorján), a lósóska, fehér üröm, máriatövis, paréj, libatop, stb). A következő évben már 20 % alá esett vissza a parlagfű aránya az adott területen, pedig senki sem irtotta!!. Öt év elteltével pedig mindössze az eredeti terület 1-2 %-án volt csak parlagfű!! Nem kell tehát irtani, visszafogja az önmagát is a szaporodásban, ha nincs megműveletlen terület, mert neki az a teremtéstől rendelt feladata, hogy megóvja a termőföldet a kiszáradástól, s teszi a „dolgát”!
Az a tény, hogy az orvostudomány gyógyítani nem tud, csak kezelni, régóta ismert. „Medicus curat, natura sanat.” Csak a beteg tudja saját magát meggyógyítani. Az orvos csak kezel (kúrál), a (saját) természet gyógyít. Hippokratész és Galénusz óta semmi sem változott. De a gyógyszeripartól sem várhatjuk el egészségünket. Az is egy iparág –méghozzá jövedelmezőbb, mint a hadiipar-, amely a gyógyszerek eladásából él. Ha a gyógyszerek meggyógyítanának, nem csak szimptómákat szüntetnének meg vagy enyhítenének, rövidesen minden beteg egészséges lenne, és senki nem venne többé gyógyszert. Mindenki előtt világos, hogy egészséges nép egyidejűleg „halott gyógyszeripart” jelentene. Ehhez nézzünk meg néhány idézetet. „Az orvostudomány (beleértve a gyógyszeripart) közvetlenül a szívinfarktus és a rák után az emberiség legveszélyesebb kórokozója lett. Egy átlag német ma kb. ötször annyi gyógyszert fogyaszt, mint közvetlenül a második világháború előtt. Vajon ettől legalább ötször olyan egészséges is? Természetesen nem. Ellenkezőleg: a német lakosság átlaga ma sokkal gyakrabban beteg, mint azelőtt… Hirtelenül így lett egy olyan iparágból, amely azért keletkezett, hogy betegségeket gyógyítson, új betegségek kiindulópontja.” (Kurt Blüchel: Weisse Magier, Fischer Verlag, 1976
Az emberi szervezet tökéletes. Még az önmaga iránt tanúsított barbár magatartás ellenére is az esetek többségében legalább 30-40 évig betegeskedés nélkül él. Az ember korábban nem érzett fájdalmakat, de egyszer csak számos betegség támadja meg. Azonnal a kórházhoz fordul segítségért, az orvos pedig, amikor felteszi neki a kérdést, honnan erednek ezek a kórok, azt feleli neki: „Mit akar Ön, hiszen ezek a korral járó betegségek.”
Szemüveget rendelnek a betegnek, eltávolítják salakanyagokkal, kövekkel, baktériumokkal telített szerveit, kioperálják daganatait, stb. Az okok pedig, melyek ehhez az állapothoz vezettek, senkit nem érdekelnek, beleértve magát a beteget is.
Az emberek kifejlesztették a vegyi alapú gyógyszereket. A szervezetet azonban nem lehet becsapni. A szervezetnek csakis természetes eredetű gyógyszerekre van szüksége. Mi pedig tulajdonképpen egy tömegpusztító élelmiszer- és gyógyszeripari korszak feltételei között élünk.
Azt hiszem, az emberek többsége józan ésszel gondolkodva egyetért azzal, hogy nem az a járható út, hogy kiirtunk mindent körülöttünk, ami virágzik, pollent termel mindent ami élõ. Az sem megoldás, hogy az allergiások szervezetét teletömjük kemikáliákkal, gyógyszerekkel, mert így olyan mellékhatások alakulhatnak ki, amelyek súlyosabb betegségeket idézhetnek elõ, mint maga az alapbetegség.
Abból kell kiindulni, hogy miért van ma annyi beteg, így pollenallergia is. 60-80 évvel ezelőtt kevesebb ember volt és több pollent termelő növény, tehát egy emberre fajlagosan több pollen jutott, mint napjainkban, és mégsem volt ennyi allergiás, asztmás beteg. A virágporok nem veszedelmesek, hanem hasznosak (az egyik legértékesebb táplálékunk). Van, aki a lisztre érzékeny, és mégsem mondjuk, hogy veszedelmes a liszt. Korábban tisztább volt a környezetünk és az emberek is egészségesebben táplálkoztak, többet mozogtak, türelmesebbek voltak egymáshoz, nem zúdult rájuk annyi stressz, annyi elektroszmog, mint napjainkban.
A táplálkozás is nagyon sokat jelent az immunrendszer erõsítése szempontjából. A mai átlagember sietve, kapkodva eszik, akár otthon van, akár úgynevezett gyorsétkezdékben. Nem rágja meg jól az ételt, emellett egyoldalúan táplálkozik, az élelmiszeripar által gyártott különféle tartósítószereket, ízfokozókat, állományjavítókat, mesterséges színezékeket, „természet azonos” aromákat, emulgeáló-szereket, stb. tartalmazó, agyon sütött-fõzött, hőkezelt ételeket fogyasztja. Az ipari élelmiszerekben levõ különbözõ vegyszerek annyira feldúsulnak az ilyen táplálékokat fogyasztó emberekben, hogy a szervezetük immunrendszerét teljesen leköti az ezen anyagok elleni küzdelem, s ha ilyenkor virágzik egy parlagfû, egy fűzfa, egy ürömféle, akkor annak az egyébként hasznos pollenjei már teljesen megzavarják a szervezetet (autoimmun reakciók). De nemcsak az ipari élelmiszer-elõállítás során mérgezõdik az étel, hanem a megtermelés során is, mivel többnyire ez is iparilag történik. Például az állatok, hogy minél elõbb vágásérettek legyenek, különbözõ kémiai anabolitikus szereket kapnak, hogy minél elõbb meg legyen - mozgás nélkül - az izomtömegük. Az ember az ilyen szereket a hússal együtt elfogyasztja, ezek a szerek egy idõ után feldúsulnak, kumulálódnak a szervezetben, ami aztán mérgezi a szervezetet, gyengíti az immunrendszert. Régen az állatok izomzata a mozgástól (legelõ, rét) alakult ki, nem tartalmazott ilyen szereket. Az állatok tápláléka sem tartalmazott annyi káros anyagot, mint napjainkban. Az iparszerûen tartott állatok, hogy ne kapjanak el egymástól különbözõ állatbetegségeket (száj- és körömfájás, tüdõvész, takonykór, streptococcus, fakultatíve patogén baktériumok stb.), állandóan, -tápba keverten- különbözõ gyógyszereket, antibiotikumokat kapnak, melyeknek maradványai szintén belekerülnek a húst fogyasztó ember szervezetébe. Ma már antibiotikumért nem a patikába kell menni, hozzájutunk a hús- és a tejboltok termékeiből is.
Az állatok táplálékának egy részét a közutak, szennyezõ ipari üzemek közvetlen közelében termelik meg. Az árokparti széna még alomnak sem alkalmas, nemhogy tápláléknak. Benne van a kipufogógázok szennyeződése, az úton elrobogó járművek gumipora, fékbetét pora, kuplungbetét pora, stb.
Az elektromos vezetékekkel körülvett nagyüzemi csirkék és pulykák mindegyike leukémiás! Beteg állatokat etetnek a húsevőkkel! Ez is bioterrorizmus!
A közutaktól számítottan 50-80 méteren belül termelt növények annyi koncentrált mérget tartalmaznak, hogy ha el is keverednek a többi, távolabb termelt növénnyel, akkor is mérgezik az állatok szervezetét, így a húsát, tejét, tojását is.
Az ember közvetlenül is fogyaszt ilyen módon termelt élelmiszereket, amelyek szintén az immunrendszert gyengítik. A megoldás az lenne, hogy ha minden út mellett kb. 50 méter széles, minden gyár, légszennyezõ üzem mellett kb. 100 méter széles erdõsávot telepítenének, ami felfogná a gépjármûvek, gyárak által kibocsátott mérgeket és tisztítaná a levegõt. Be kellene indítani egy olyan mozgalmat, hogy „Erdõsávot az utak, a gyárak mellé!”, a parlagfû irtása helyett.
A közönséges diesel motorok kipufogógázának koromszemcséit kiszűri az orrunk csillószőrzete. A legújabb „korszerű” HDI, TDI diesel motorok üzemanyagát olyan finomszemcsékké porlasztják szét, hogy azt már nem szűri ki a csillószőrzetünk, hanem belekerül a tüdőnkbe, ott lerakódik, megbetegíti azt. A különböző mesterséges illatanyagok (dezodorok, öblítők, WC szagtalanítók, légfrissítők, stb.) is feldúsulhatnak, de enélkül is kiválthatnak allargiás reakciókat. Hasonló hatást vált ki a molyirtó naftalin is.
A természetes életmód, a természetes ételek, a „kóser” dolgok adják meg a lehetőséget a túlélésre. Ha megszegünk egy törvényt úgy, hogy nem tudjuk, hogy amit tettünk az törvénysértő, megbüntetnek, ugyanis van egy szabály, miszerint a törvények nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól. A természet törvényeinek nem ismerése sem mentesít a felelősségre vonás alól. A felelősségre vonás betegség formájában jelentkezik! A „kóser” étel vércsoport szerint fogyasztva védi az emberek egészségét és szaporodóképességét!
Nemcsak a hús- és húskészítmények, valamint a tej- és tejtermékek fogyasztását kell kerülnie az allergiás, asztmás betegnek, hanem az egyéb gyorsan bomló fehérjefélék -gomba, tojás, stb.- fogyasztását is. Ez még a biohúsra is vonatkozik. A hullamérgek az állat leölése után azonnal megjelennek az állat szervezetében. (Nem véletlenül hívják a vegetáriánusok -én is az vagyok már 16. éve- a húslevest hullateának vagy dögteának!) A gombák esetében is hamar keletkeznek olyan fehérje méreganyagok (toxinok), amelyek akár halálosak is lehetnek. S hogy a hús ne büdösödjön, szebb színe legyen, iparilag salétrommal és egyéb olyan szerekkel kezelik, amelyek szintén mérgezést okoznak. Az utóbbi idők döghús-botrányairól, pestises, madár-influenzás, prionos húsairól már nem is szólok, mert ezek önmagukért beszélnek!
Mi természetgyógyászok holisztikus szemlélettel gyógyítunk, a test, a lélek, a szellem vizsgálatával és figyelembevételével, tehát nemcsak tüneti síkon kezelünk. Lelki dolgaink, lelki jelenségeink kivetülnek a fizikai-testi síkra is. A test a lélek temploma és a lélek megbetegítheti és meg is gyógyíthatja a testet.
Minél inkább szeretettel közelítünk élõ és élettelen környezetünk felé, ez a szeretet visszasugárzódik, visszatükrözõdik felénk, meggyógyulunk. Ha mosolygunk valakire, legtöbbször mosolyt is kapunk vissza! A mosoly nem kerül pénzbe! A homo sapiens nem arra teremtetett, hogy ölje egymást. Ha mi öljük a természetet, az is öl bennünket. Nem igaz, hogy nem elõzhetõ meg az allergia, az asztma és nem gyógyítható meg teljesen a beteg. Nem a természetet kell kiirtani, hanem nekünk kell visszaidomulnunk a természethez. Az evolúciós folyamatban az ember szervezete évezredek alatt alakult ki és mindig harmóniában volt a természettel. Az utóbbi 50 évben annyira eltávolodtunk a természettõl, hogy ilyen gyorsan nem tud az emberi szervezet reagálni a változásokra, s diszharmónia alakul ki, megbetegszik. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, az embernek megvan a tudása, megvannak az eszközei, csak nem használja egyiket sem, vagy nem úgy használja, ahogy kellene. A természet körforgásában minden növénynek, állatnak megvan a szerepe. Ha ezt a körforgást megbolygatjuk, ennek elõre be nem látható következményei lehetnek, felbomlik az ökológiai, biológiai egyensúly. Nem a parlagfüvet, nem a libatopot, nem a fűzfát, nem a lisztet adó búzát, stb. kell kiirtani, hanem helyes életmóddal, helyes táplálkozással kell erõsíteni az immunrendszerünket, kerülni kell a káros geopatogén zónákat (vízér, Hartmann-háló), és akkor az sem árt meg, ha virágporfelhõben járunk.
Hazánkban úgy akarnak védekezni az allergia ellen az illetékesek és mindenféle egyletek, hogy a parlagfû irtására szólítanak fel. A parlagfüvet csak vegyszerekkel tudnák véglegesen kiirtani, ha egyáltalán véghez lehetne ezt vinni. A parlagfű is a természet része és kipusztításával felborulna a természet rendje. A vegyszeres irtás több kárt okozna az embereknek és a természetnek, mint a parlagfû az embereknek. A parlagfû után aztán jönnének a többi allergének, az ürömfélék, a libatop, a nyírfák és még sorolhatnám a növényeket s végül nem volna körülöttünk természet, mert a kultúrnövényeket is irtani kellene, mert aki allergiás, az elõbb-utóbb a kukorica, a búza, stb. pollenjeire is érzékennyé válna, s így lassan kipusztulna az emberiség is.
Engem nem tudnak megbüntetni a parlagfű nem irtása miatt, ugyanis én úgy irtom a parlagfüvet, hogy megeszem!
Lajos Atya óta tudom, hogy a parlagfű az emberek számára is ehető, s azóta rendszeresen fogyasztom, az év minden napján. Ilyenkor, amikor még zsenge, összevágom apróra egy kis petrezselyem-, vagy zeller-zölddel, - önmagában sem rossz!- és rászórom a szendvicseimre, a kiszedett ételeimre ( leves, kása, tészta, főzelék, barnarizs). Ebben a zsenge korban nagyon sokat leszedek és leszárítom, majd szárítva tárolom, s így egész évben tudom az ételeimbe, ételeimre tenni a szárított, megőrölt porát. Sokan nem hitték el, hogy jómagam eszem a parlagfüvet, ezért rámküldték a különböző tv-s társaságokat is, akik felvették, ahogy a parlagfüvet fogyasztom.
Veterán dobóatléta vagyok és sokszor vannak olyan monstre versenyek, ahol több órán keresztül kell dobálni különböző súlyú nehézkalapácsokat. Ilyenkor szoktam a teljesítményem fokozása céljából a verseny színhelye körült talált parlagfűből fogyasztani, önmagában és nyersen. El is neveztek a sporttársaim fűevőnek. Aztán megdöbbentette őket, hogy a parlagfű-evésem után kb. 20 percen belül egyre javultak az eredményeim. Néhány követőm is akad majdnem mindig és náluk is hasonló teljesítmény javulásokat lehetett tapasztalni.
Pár évvel ezelőtt el akartak adni nekem egy gyufás-skatulyáni zöld port több tízezer (!) forintért. Kérdeztem, hogy mi van a dobozban és miért olyan drága? Erre azt felelték, hogy a szervezet őssejt termelését fokozza a zöld por és ezáltal minden betegséget helyrehoz a szervezetben. Nem vettem meg a port pedig tudtam, hogy egy keletet, nyugatot is megjárt, neves magyar orvostól származik, hanem megízleltem s megszagoltam. Kellemes volt a meglepetésem, ugyanis a zöld por, a parlagfű pora volt, amelyet jómagam már régóta napi szinten fogyasztok! Lajos Atya nekem is beszélt arról, hogy a parlagfű minden betegséget helyrehoz a szervezetben, de nyilván azt Ő sem tudta, hogy ezt a szervezet őssejt-termelésének fokozásával éri el. Szerintem sem baj, ha nem ismerjük az elméletet, hanem csak az adott növény hasznosságáról győződünk meg a fogyasztása során. Az is igaz, hogy akiket eddig meg tudtam győzni arról, hogy a parlagfű rendszeres fogyasztása milyen hasznos, bármilyen betegségük is volt, meggyógyultak belőle, még a rákból is, vagy a parlagfű allergiából is.
A fentiek ismeretében merül fel a kérdés, hogy akkor miért irttatják velünk a parlagfüvet? Ráadásul még büntetés kiszabását is kilátásba helyezik, ha nem irtjuk azt! Nekem erre is meg van a válaszom! A Földünk túlnépesedése már napjainkban is veszélyezteti a Föld valamennyi élőlényét és lakóját is! Ez ellen a Világkormánynak ( én csak háttérhatalomnak nevezem) tennie kell valamit. Nos a világunk ezen urai fő részvényesei a gyógyszeriparnak is. Ha a világon mindenki megtudná azt, amit az indiánok közöltek a franciákkal, jelesül, hogy a parlagfű, mintegy csodaszer minden betegségnél visszafordítja és normalizálja a szervezetben zajló rendellenességeket, azaz a betegségeket, akkor senki nem venne gyógyszert, és akkor nem lenne óriási bevétele a világ urainak, s még így a Föld is túlnépesedhetne. Ezért a világ urai, a fizetett bértollnokaikkal és bértudósaik által úgy rendelkeztek, hogy elsőszámú közellenségnek kiáltották ki a parlagfüvet, ezt az embernél is intelligensebb, több Föld-történeti katasztrófát is átélt csodálatos ősi növényt, hogy a tudatlan és megtévesztett embereknek még véletlenül se jusson eszébe, hogy a kötelező irtás mögött egy más célja van ezen uraknak.
Ez a cél pedig a lakosság gyérítése, a Földünk megóvása a túlnépesedéstől. A gyógyszerek mellékhatásai következtében ugyanis, csak Magyarországon minden órában meghal egy ember, de sokkal többen halnak bele abba, amit a patológusok már régóta tudnak, hogy minden második felboncolt embert tévesen diagnosztizáltak és tévesen gyógyszereztek, mivel nem az volt a halál oka, amivel kezelték a betegségüket!